Tudtam én hogy van előnye is, ha valaki az államigazgatásban dolgozik. Az origo cikke.

Köztisztviselőket küld az Everestre a nepáli kormány

Hamarosan a nepáli kormány 15 köztisztviselője vág neki a világ legmagasabb hegycsúcsának, a Mount Everestnek, hogy első kézből szerezzen ismereteket arról, milyen gondokkal szembesül a Himalája.

Mostanában többször szóba került, hogy menjünk a Tátrába túrázni. Valamilyen indokkal mindig lemondtam, de most már bevallhatom: igazából a ködkísértettől félek.

A hegyek között hal meg, aki megpillant egy úgynevezett Brocken-hegyi kísértetet - így tartja a hegymászók közt elterjedt babona. A kísértet tulajdonképpen ritka légköroptikai jelenség, egyik különösen látványos előfordulását nemrég a Lengyel-Tátrában fotózták le. 

Úgynevezett Brocken-hegyi kísértet (vagy brockeni ködív) fotója látható alább a Lengyel-Tátrából - a felvétel Zakopanéban készült október elején. A ritka légköroptikai jelenség úgy áll elő, hogy a megfigyelő a saját árnyékát látja meg abban a felhőben, ami az alatta levő völgyben vonul el. Az árnyék fejrészét szivárvány veszi körül. Aki ilyet lát, az a hegyekben hal meg a hegymászók között elterjedt hiedelem szerint.

A Brocken-hegyi kísértet légköri fényjelenségnek, másnéven fotometeornak számít, akárcsak a szivárvány vagy a délibáb. Úgy keletkezik,h ogy a ködcseppeken vagy a felhő vízcseppjein összetevőire bomlik a fény. A jelenséget a ködfoltra vagy a felhőre vetülő fehér ív kíséri.

(EPA)

Ezért kell iPhone-nal készíteni a képeket. Az [origo] cikke:

Csak hallucinálta, hogy a K2 tetején van a kamuzó hegymászó

Félrevezette hegymászótársait és az osztrák közvéleményt Christian Stangl hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a világ legnehezebb hegycsúcsának tartott K2-t. Stangl le is fényképezte magát az állítólagos csúcson, de később bevallotta, hogy a kép 1000 méterrel a csúcs alatt készült és csak azt hitte, hogy elérte a célt.

Nem tudatosan tettem ezt a butaságot - mondta a sajtó képviselőinek Christian Stangl egy bécsi sajtótájékoztatón, ahol az osztrák hegymászó elismerte, hogy saját korábbi állításával ellentétben mégsem állt a világ legnehezebben megmászható hegycsúcsa, a 8611 méter magas K2 tetején - írta a Die Presse online kiadása.

Az állítólagos sikeres augusztus 13-i csúcstámadásról fotó is készült, de a csúcsot leküzdők szerint a K2 csúcsáról nem ez a kilátás tárul a hegymászók elé. A Stangl által készített kép vélhetően nagyjából 7500 méteres magasságban, 1000 méterrel a csúcs alatt készülhetett.

Transzszerű állapotban voltam, azt hittem, hogy elértem a célomat és a csúcson állok - mondta Stangl. A hegymászó három korábbi sikertelen kísérlet után szorongással indult a hegyre és az újabb kudarctól való félelem, valamint a fizikai igénybevétel miatt megváltozott a tudatállapota. A hegymászó állítása a felkészülési időszak alatt többször is elképzelte, milyen lesz majd a csúcson, ez is hozzájárulhatott az érzéki csalódáshoz.

A 44 éves hegymászó elmondta: a barátnője és családja bírta rá, hogy álljon ki a nyilvánosság elé és mondja el az igazságot. Leginkább saját magam miatt sajnálom a történteket, magamnak okoztam a legnagyobb kárt ezzel - mondta.

Stangl augusztusi bejelentése után kétkedő hangok jelentek meg az osztrák médiában és a nemzetközi hegymászóközösségen belül is. Az osztrák hegymászó ugyanakkor tagadta, hogy azért állított volna valótlanságot, hogy megfeleljen a szopnzorok és a közvélemény elvárásainak. Makszut Zumajev kazah hegymászó - aki Stangllal egy időben járt a K2-n - azt mondta, hogy véleménye szerint az osztrák nem lehetett a megadott időpontban a csúcson, ráadásul Stangl nyomvonalát sem látta a csúcs közelében.

Nemrégiben hasonló botrány tört ki Dél-Koreában is, ahol Oh Eun Sun állította, hogy ő volt az első nő, aki az összes nyolcezres csúcsot meghódította, de a Dél-Koreai hegymászószövetség szerint a hegymászónő által a Kancsendzönga csúcsán készült fotók nem egyeznek a hegy csúcsáról ténylegesen látható háttérrel.

A Pakisztánban található K2 a második legmagasabb hegycsúcs a világon, de az összes nyolcezres közül ezt tartják a legnehezebbnek. A csúcsot 1977-ig mindössze 250-en hódították meg, az első sikeres csúcstámadást olasz hegymászók hajtották végre 1954-ben, s a következő sikeres expedícióra 23 évet kellett várni.

Másodszor hódította meg a világ legmagasabb hegyét egy magyar nő, ez korábban egyetlen magyar hegymászónak sem sikerült. Bár örült az újabb sikernek, szomorú amiért nem oxigén nélkül hajtotta végre a bravúrt. A hegyen érte Várkonyi László halálhíre, ami bár megérintette, a mászás feladására nem gondolhatott. Azt tervezi, hogy visszatér a Himalájába, de legközelebb nem az Everestet veszi célba. Ugyan Anita hegymászóval beszélgettünk.

Mióta mászol és mikor döntöttél úgy, hogy hegymászó leszel?

Kétszer jutottál fel az Everest csúcsára, ezzel egyedülálló vagy a magyar hegymászók körében. Ez azt jelenti, hogy te vagy most a legsikeresebb magyar hegymászó?

Mindkét alkalommal oxigént vettél magadhoz a csúcstámadáskor. Miért döntöttél a palack használata mellett a második mászásnál?

- Az volt az elsődleges oka a döntésnek, hogy szeretem a mászást. Gyönyörű a hegy, ha már ott voltam, szerettem volna újra felmenni. Nagy fájdalom, hogy nem az eredeti cél szerint sikerült, azaz oxigén nélkül. Ebben egyébként az is közrejátszott, hogy a mászás közben előjött egy egyszerűnek tűnő légúti betegség. Sajnos erre nem fordítottam kellő figyelmet, emiatt problémáim voltak a mászás során. Visszagondolva élményt jelentett a csúcs, de az, hogy nem a tervezett módon sikerült, szomorúsággal tölt el.

Nem tartod szakmai visszalépésnek, hogy másodszorra is csak oxigénnel sikerült?

- Nem tartom visszalépésnek. A hegymászásra az a jellemző, hogy nem mindig kiszámítható, mi fog történni veled a hegyen. Vannak tényezők, amikre nem lehet felkészülni. Éppen ezért fordulhat elő, hogy nem mindegyik expedíció ér véget sikeresen. Előfordul, hogy többször próbálkozik az ember, mire sikerrel jár.

Szoktál félni a hegyen?

- A félelem bizonyos szituációkban alakulhat ki, de nincs folyamatosan jelen. Ilyenkor csak a mászásra és a pillanatnyi feladatra koncentrál az ember, s nem a haláleseteken jár az esze. Félelmet persze kelthet az ilyesmi, de nem szabad, hogy ez uralja a gondolataid, mert elveszítheted a motiváltságot és az erőt. Óvatosságra int minden baleset vagy halál a hegyen, ez tény, és mélyen bennem van, hogy bármikor megtörténhet velem is és az ismerőseimmel is.

Úgy tudom, jól ismertétek egymást Klein Dáviddal és Várkonyi Lászlóval, sőt az expedíció indulása előtt találkoztatok is Katmanduban. Hol ért Várkonyi László halálhíre?

- Már a mászáskor tudtam a balesetükről. Épp az alaptáborba ereszkedtem le, amikor meghallottam a hírt. Nagyon megérintett. Mindig fáj az ilyesmi, de ha ismered az illetőt, akkor különösen. Ugyanakkor nem a közvetlen közelemben történt a baleset, így kicsit távolinak tűnt a dolog, ami szerencse is egyben. Persze, ugyanazon a hegyen voltunk, természetes, hogy hatással volt rám, de az más lett volna, ha a közvetlen közelemben történik. Ilyen szituációban nem szabad feladni, már csak a befektetett energiák és az előkészületek miatt sem. Minden pillanatban vissza lehetne fordulni a mászás közben, de ott, akkor nekem meg sem fordult a fejemben, hogy Konyi balesete miatt ne másszak.

Két cikk illetve blogbejegyzés (Kispad + [origo]): az egyik az elmúlásról, a másik az újjászületésről szól. A természet körforog.

Kiszárad az Aral-tó

ervin

90%-nál tart jelenleg a Föld egykori negyedik legnagyobb tava. A történet persze tőlünk távol zajlik, ezért nehéz átérezni, mekkora katasztrófa ez, úgyhogy a lenti videó adatai alapján mondok egy közelebbi analógiát. A tó messzebbre húzódott vissza eredeti partvonalától, mint a Budapest és Bécs közötti távolság.

Ritka pillanat: egy kiszáradt folyó újjászületése

Kereszturi Ákos

Az alábbi képen a Gila nevű folyó újjászületését láthatjuk Arizonában, az Egyesült Államokban. A meder az aszályos időjárás miatt évek óta száraz volt - de idén a téli esőzések és a hóolvadás miatt végre ismét megjelent benne a víz.

A folyó Phoenix és környéke vízellátásában játszik némi szerepet, és útja végén a Colorado folyóba ömlik. A helyiek örömére a 2005-től száraz Gila folyó végre ismét vizet hoz. A mellékelt felvétel 2010. március 19-én készült. 

Ha már úgyis az USA-ban töltjük a nyarunkat, látogassunk el más nemzeti parkokba, ahol a nagy turistahordákat elkerülve a természet hangjaira koncentrálhatunk. A fülhallgatót természetesen előtte vegyük ki a fülünkből. Az [origo] cikke, a mellékelt hangok meghallgatása kötelező.

Zajok helyett a természet hangjait hallhatjuk az erre a célra szervezett, úgynevezett csendes túrákon, amelyeket az Egyesült Államok néhány ismert nemzeti parkjában indítanak. Ezek lényege, hogy az adott területre lehetőség szerint semmilyen mesterségesen keltett zaj ne juthasson be. Kabócák, kondorkeselyűk, a suttogó fenyvesek és lélegző szurdokvölgyek hangjait élvezhetjük. Íme az [origo] amerikai tudósítójának csendélményei.