talpalatnyi Föld -
Filed under

mr1

 

Mindent Konyiról

2010.05.01

Nyugodj békében!

2010.04.30

Várkonyi Lászlóra hegymászótársa emlékezik

2010. április 30., péntek, 12:50 •
Szerző: Molnár Anikó

Várkonyi László végzetes útja előtt egy barátja jókívánságára az Omega dalszövegével válaszolt: "Ha nem megyek, nem vagyok". A Mount Everestről az 5300 méteren fekvő Alaptáborból egy hete telefonált, s azt mondta, most egy kis időre eltűnik.

Számos 7000 méteres és 8000 méteres csúcs megmászója volt – a “meghódítója” szót finoman visszautasítaná. Az Everesten, a világ legmagasabb hegyén nyolcszor járt. Most nyolcadszor örökre oda költözött. Az egyetlen magyar, aki 8750 méterre oxigénpalack nélkül mászott. Nem akart palackot használni, mert az elveivel, a tiszta hegymászásról alkotott képével ez ellenkezett. Konyi, ahogy ismerősei nevezték, nagyon ritka genetikai adottságokkal rendelkezett: napokig bírta 8600 méteren, az úgynevezett halálzónában. Az egyik legkeményebb embernek tartották. Amikor 2007-ben társa, Klein Dávid visszafordult, két napig maradt egyedül 8600 méteren, mert biztos volt benne, hogy van esélye a csúcsra. Mivel rendkívül kifinomult szondái voltak az időjárás változás, a hóviszonyok, a terep megítélésére, végül úgy döntött, hogy a biztonságos visszatérés nem garantált, így a csúcs megmászása elmaradt.

 

Várkonyi László

Fotó: Molnár Anikó

Valószínűleg az egyetlen magyar hegymászó, aki már többször egyedül vágott neki a Csomolungmának. Ennek még a serpák között is híre ment, amikor Katmanduból három nap alatt tett meg 120 kilométert, gyalogszerrel és egy 50 kilós hátizsákkal. (Egyszer valaki a lendülettől hanyatt esett, amikor arrébb akarta tenni Konyi legendás méretű, lyukas 30 éves zsákját. Pedig a 40-50 kilós zsák tulajdonosa, lazán, elegánsan járt-kelt hátizsákjával, amiben persze mindig volt egy tartalék jégcsákány, egy tartalék kesztyű.)

Legendás híre volt az Everest alaptáborában, ahol egy soknemzetiségű különleges közösség tagjai gyülekeznek. Hozzá vitték a generátorokat javításra, mert ő tudott forrasztani, javítani. Mindent szétszedett apró darabokra, telefonokat, számítógépeket boncolt, hogy megismerje a belső szerkezetüket Ő javította az akkutöltőket, hegesztett, törött műanyagot és fémet egyaránt varrt “műszaki varrással”, ismert szinte minden technológiát, elképesztő dolgokat bütykölt meg. Ha kellett, műgyanta és szénszál keverékéből karboncipőt gyártott.

Azt mondta: a hegyen nem fél, soha nem esett pánikba. Igazán soha nem is volt korábban veszélyben, csak egyszer: A Huascara nevű perui hegyről jött le hajnalban, miután megmászta egyedül a csúcsot, és 4000 méter környékén egy körülbelül negyven kutyából álló falka acsarkodva kísérte. Konyi egy jégcsákánnyal és egy kővel dekázott felváltva, hogy a kutyák ne támadják meg.

 

Fotó: Molnár Anikó

Amikor barlangtúrára indultunk, előző éjjel fejlámpával  végigjárta a barlangot: megigazítgatta a köteleket és a köveket, hogy biztonságban legyünk. Bárki, aki vele elindult a hegyekbe biztonságban érezte magát. Ő maga volt a biztonság. Ahogy beszélt, már attól megnyugodott mindenki. Vagy amikor már 18 órája voltunk talpon, s mindenki összeesett a fáradtságtól, képes volt cipelni társa hátizsákját is, s újabb és újabb történeteket mesélni a szakadó esőben, hogy ne érezzük magunkat annyira elesettnek.

15 évesen lakkbőröndöt szerelt fel hordkeretre, és elindult a Tátrába hegyet mászni. Drága volt a csomagmegőrző a pályaudvaron, ráadásul nem is volt éjjel-nappal nyitva, ezért egy fa tetején, a lombok közé rejtette az élelemmel teli bőröndöt és elindult fölfelé. (A bőrönd még tíz év múlva is ott volt). Elért a hegyek közé és találkozott egy cseh csoporttal, akik befogadták és tanítgatták. Azután hazajött, és attól kezdve a hegyek között élt. Akkor is, ha éppen óbudai, “kacatokkal” kütyükkel telezsúfolt házában volt.

Gyakran megbüntette a rendőr, mert nem ismerte a város szabályait. Nem kapcsolta fel a kocsin a világítást, mert ő teliholdnál nem használt lámpát, hiszen tökéletesen látott. Ha egyszer egy hegyi ösvényt bejárt, megjegyzett minden követ és tereptárgyat és aztán “vakon” is bármikor végigment rajta. Ez segítette számos alkalommal is ahhoz, hogy mindig vissza tudjon térni a hegyről, ködben és akár 100 km/órás szélben is.

Konyi egy letűnt kor embere volt, megállt az idő nála valahol. Ez nem jelenti azt, hogy ne tudta volna, mi történik a világban, hiszen elképesztően széles látókörű volt. Szinte nem lehetett tőle olyat kérdezni, amire ne tudna válaszolni, lett légyen szó csillagászatról, geológiáról vagy atomfizikáról. De azért az internettel bajban volt. Gépelni sem szeretett, ezt az Omega dalszöveget azonban annyira szerette, hogy bepötyögte gépébe, egy email üzenetbe márciusban, mielőtt elindult volna utolsó újára:

Mit jelent, ha áll a folyó
Mit jelent, ha sima a tó
Mit jelent, ha áll a szél
Azt, hogy már nem él.
Mint a mozdulat, ha félbemarad
Mint az út, amelynek vége szakad
Mint a vízesés, mely megfagyott
Ha nem megyek, nem vagyok.
Lennék fű, mely újra kinő
Lennék lélegzetnek friss levegő
Lennék szó, mely szól neked
Lennék kéz, mely vezet
Volnék tánc, mely körbeforog
Mitől a Föld szíve dobog
S én lennék e szívben a vér
Mely soha nem áll, de visszatér.

 

 

2010.04.29

Befejezték a kutatást az eltűnt magyar hegymászó után

Nyomtatás
2010. április 29. 11:50

Abbahagyták a Mount Everesten balesetben eltűnt magyar hegymászó, Várkonyi László keresését - közölték az expedíció honlapján. Az expeditions.hu-n megjelent közleményben az olvasható: a pekingi követségtől kapott információi alapján a Külügyminisztérium csütörtök délelőtt arról adott tájékoztatást, hogy a kínai összekötőtiszt jelentése szerint abbahagyták Várkonyi keresését. A honlapon azt is leírják, hogy a helyi hatóságok ki fogják állítani a halálos balesetről szóló okmányt. Azért döntöttek így, mert több mint másfél nap után úgy vélik, nincs esély arra, hogy Várkonyi Lászlót élve vagy holtan megtalálják.  A mentés területén a jég nem stabil, életveszélyes, és az időjárás volt sem kedvező.

 

A tájékoztatás szerint a balesetben megsérült hegymászó, Klein Dávid telefonon annyit mondott: "Lavinabaleset történt, jégomlás volt. Várkonyi László barátom meghalt, nekem szerencsém volt, a biztosítókötél megfogott." Csütörtök délután vagy péntek reggel a hegymászó elindul Kathmanduba, azt reméli, péntek estére odaér.

 

 

A pekingi magyar főkonzul, Sárközy Péter kedden tájékoztatta az MTI-t arról, hogy Várkonyi László eltűnt a Himaláján, miután társával együtt lavina sodorta el. A két magyar alpinistát, akik a Csomolungma (Mount Everest) megmászására készültek, április 26-án, hétfőn érte a baj - áll a pekingi magyar nagykövetséghez kedd délután érkezett faxon. Klein Dávid megsérült, de biztonságban van, míg Várkonyi László Alfréd eltűnt - mondta a főkonzul. A Dreher 24 Everest-expedíció hegymászóit körülbelül 7.000 méteres magasságban érte a baleset.

 

Klein Dávid kedd délután közzétett nyilatkozatában azt írta, hogy jégomlás történt a hegyen. "Az Északi Nyeregből (7.000 m) tartottunk lefelé az Előretolt Alaptáborba (6.400 m), amikor félúton, viszonylag könnyű terepen jégomlás történt, ami annyit jelent, hogy a felettünk lévő jégfal leszakadt". Mint hozzátette, őt a jég ledobta egy jégfalra, át egy peremen; a függőleges falon lógva állt meg, a rögzített kötélen. Azt nem tudta, hogy mögötte haladó társával, Várkonyi Lászlóval mi történt.

 

(MTI)

 

--

5 sherpa hegymászó és egy kínai hegymászócsapat keresi Konyit, aki feltehetően egy jéghasadékba zuhant, amit jégtörmelék fedett be. Klein Dávid ma jön le a hegyről. Ő azért nem vesz részt a keresésben, mert a karja megsérült, s így kapaszkodni sem tud a beépített kötelekbe.

2010.04.28

Nincs újabb hír a Himalájában hétfőn eltűnt magyar hegymászóról, Várkonyi Lászlóról. Társa, a jégomlást zúzódásokkal megúszó Klein Dávid csütörtökön elindul lefelé az alaptáborból - mondta el az MR1-Kossuth Rádió szerda reggeli műsorában Hajnal Ágnes, az expedíció kapcsolattartója. A helikopterek ebben a magasságban nem segíthetnek a keresésben, és nincsenek speciális mentők sem, a környéken lévő hegymászók, serpák indulhatnak a baleset helyszínére. Mécs László hegymászó, aki már járt a terepen, nagyon fontosnak nevezte az időtényezőt, a baleset után egy-két órával van a legnagyobb esély arra, hogy élve lehozzák a bajba jutott hegymászót.

Nedeczky Júlia túravezető az Inforadióban beszél Konyiról és arról, hogy milyen egy ilyen keresés és milyen az a terep, ahol a baleset történt. Júlia 2001-ben járt ott.

Előzmények

Filed under  //   hvg   infórádió   Konyi   mr1   mti   salamandra outdoor   Várkonyi László  
Posted by 4bakancs 

Comments [0]

A brazil esőerdők törzsei és a Google

Tegnap délután, a bécsi reptérről hazafelé jövet örülvén a magyar szónak (hiába, Banglades messze van) az MR1-et kezdtem hallgatni. Kicsit féltem, hogy valamilyen választási műsorba botlok, de szerencsém volt: a Közelről c. műsor igen érdekes beszélgetésére bukkantam rá, ahol a két meghívott vendég, Szily László (Index) és Nádori Péter (origo) osztották az eszet.

Itt hallgathatjátok meg: 

Amellett, hogy Nádori Tilos rádiós elemeket csempészett be nagyon helyesen a műsorba (első látásra pillangó), ráadásul igaza is volt: saját tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy még a legszegényebb ázsiai országokban (pl. Banglades) is egyre hangsúlyosabb szerepet kap a mobil kommunikáció és az internet, nem beszélve Malajziáról, ahol akkora számítástechnikai és mobil áruházak vannak, mint nálunk a WestEnd.

Filed under  //   internet   mobil kommunikáció   mr1   Nádori Péter   Szily László  
Posted by 4bakancs 

Comments [2]

MR1 Arcvonások - Szilágyi Lenke fotográfus

Képein – ahogy egyszer nyilatkozta – "az idő megpihen és kitágul". A fotók egy-egy részlete megfogja, megdöbbenti, elgondolkodtatja a szemlélőt. A barátokról, a hazai és külföldi tájakról és emberekről készült fényképek Szilágyi Lenke határozott véleményét mondják el szegénységről, boldogságról, vágyakról és szeretetről. Film- és színházi fotózással is foglalkozik és sokat utazik. A fényképezőgépét mindig magával viszi. Híres, 1991 és 2001 között készült sorozata a posztszocialista Oroszországról nemzetközi ismertséget is hozott számára. Két éve elnyerte a Magyar Fotográfiai Nagydíjat. Visy László mutatta be az MR1-Kossuth Rádió Arcvonások mai adásában.

  
(download)

Kevesen tudják róla, hogy a fényképezés mellett van egy másik szerelme is: a magas hegyek világa. Szenvedélyes utazó. A fényképezőgép persze a túrákra is elkíséri, de hamar rájött: a hegymászás és a fotózás nem mindig egyeztethető össze könnyen. Mint ahogy a hivatásos színházi és filmes fotósként végzett munka sem azonos a kiállításokra szánt művészi alkotások létrejöttének folyamatával.

Wildspitze

Szilágyi Lenke legjobb képein – ahogy egyszer megfogalmazta – "az idő megpihen és kitágul". Azaz a kép valóban egyetlen pillanat alatt készült, de azzal az igénnyel, hogy a szemlélő számára jóval többet mondjon el egyetlen pillanatnál. A fotók egy-egy részlete megfogja, megdöbbenti, elgondolkodtatja a szemlélőt.

Szilágyi Lenke – saját bevallása szerint – nem a szavak embere. Beszélnek helyette a képei. Az Arcvonások műsorában is szóba került néhány ismert, híres felvétele – elsősorban azok, amelyek egy-egy életszakasz, alkotói periódus történéseit teszik érthetőbbé.

             
Click here to download:
MR1_Arcvonsok_-_Szilgyi_Lenke_.zip (231 KB)

A barátokról, a hazai és a külföldi tájakról és emberekről készült fényképek Szilágyi Lenke határozott véleményét mondják el szegénységről, boldogságról, vágyakról és szeretetről.

Szilágyi Lenke 2007-ben elnyerte a Magyar Fotográfiai Nagydíjat. 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemes művésze lett.

Arcvonások / Visy László

További képek itt:

Filed under  //   arcvonások   interjú   mr1   példaképek   rádió   Szilágyi Lenke  
Posted by email 

Comments [0]