Tegnap délelőtt Kollmann András a Tilos Rádió (http://tilos.hu/) 3. utas c. műsorának a vendége volt, ahol mindenről, de leginkább a legutóbbi filmjéről (A hópárduc talpra áll) beszélgettek másfél órában.

Hallgassuk újra együtt (kb a 8. perceben kapcsolódik be a beszélgetésbe):

Hallgassuk együtt:

Kollman András összefoglalója a Cho Oyu expedícióról. Várjuk a filmet, nagyon!

"Megállt az idő. Még nem vagyok itt, de már ott sem..."

Hazatért a Himalájából Erőss Zsolt, és hazatért tudósítónk is... Bár a Cho Oyu-t nem sikerült megmászniuk, az expedíció arra jó volt, hogy a legjobb magyar hegymászó ismét csúcsformába kerüljön. Zsolt és társai most új célt jelöltek ki: 2011 tavaszán az Annapurnára mennek, ami újfent nehezebb lesz, mint egy dobogókői kirándulás... 

A szerző - Kollmann András kissé égett arccal

Nem egész három napja véget ért a "Magyarok a világ nyolcezresein" sorozat Cho Oyu expedíciója. 
Megérkeztünk Magyarországra, tartottunk egy sajtótájékoztatót – és ezzel "hirtelen" vége is lett a másfél hónapos kalandnak. 
Lélekben viszont az út folytatódik – a Himalája itt van bennem/bennünk. 
A ruhaszárítón expedíciós ruhák lógnak, a pincébe meg le kell vinni mindazt, amire most egy darabig nem lesz szükség: sátor, jégcsákány és műanyag bakancs. 
És mindennek tetejébe a rokonok, barátok és munkatársak kérdésekkel bombáznak – a napjaim rögtönzött és jól koreografált  élménybeszámolókkal telnek.

"Az édes otthon visszavár"

A legfurcsább az állandóságot megszokni. Itthon vagyunk, ez a végállomás. 
Az expedíció ideje alatt állandó átmeneti zónában voltunk. 
A városok, helyek vagy táborok időleges állomások voltak, mindenhonnan továbbálltunk néhány nap vagy hét után. Most megállt az idő, még nem vagyok egészen itt, de már ott sem.

A másik fura dolog az expedíciós társak hiánya. Az elmúlt másfél hónapot nyolc rendkívüli emberrel töltöttem. Függtünk egymástól és számíthattunk egymásra minden pillanatban. 
Össze voltunk zárva, ennek ellenére meglepően kevés konfliktus volt köztünk. 
Számomra az emberi kapcsolatok jelentik az expedíció legnagyobb hozadékát  – a közösen átélt élmények életre szóló szövetséget jelentenek. 

Kudarc

Wetzl Péter

Csúcs nélkül jöttünk haza – ez amolyan "kudarcérzés". 
Az expedíció sikertelenségét lehet magyarázni a körülményekkel, de a lavinaveszély miatt életveszélyes lett volna próbálkozni. 
Ennek ellenére ott van mindekben az a fura "kielégítetlenség". 
A csapatból Wetzl Peti őrlődött a sikertelenségünk miatt, ő maradt volna akár október végéig a hegyen – hátha fel lehet jutni.  
Péter nagyon eltökélt abban hogy egy 8000-es hegyről lesízzen. 
Horváth Tibinek a Cho Oyu "teszt" volt arra, hogyan bírja magasságot. 

Jól szerepelt, menetteljesítménye alapján komoly esélye van a nyolcezres csúcsokra. 
A csapatból Tibi az, akit leginkább elkapott a "gépszíj", érzelmileg habzsolta a Himaláját – igyekezett mindent magába szívni. 
Zsozso, azaz Erős Zsolt természetes élettere 5000 méteres magasság fölött kezdődik. 
Őt kicsit visszavetette jobb lábának elvesztése, ezen az expedíción kikísérletezte, hogyan kell műlábbal manőverezni morénalejtőn, és jövőre majd olyan lábat fejleszt az Ortoprofil cég közreműködésével, ami száz százalékosan megfelel a magashegyi igényeknek. 
Számomra ez az expedíció munka volt. 
Nagyon érdekes, izgalmas és kimerítő munka.  

Cél: az Annapurna

Miután az alaptáborból lejöttünk, egy hetet töltöttünk Nepál fővárosában, Kathmanduban. 
Már itt elkezdődött a tervezgetés – melyik hegyre induljon a következő expedíció. 
2011 tavaszán minden valószínűség szerint a csapat az 8091 méter magas Annapurnára megy. 
Ez a világ 10. legmagasabb hegycsúcsa, nyolcezresek között igazi nagyvad. 
Technikailag nehéz – a meredek jéglejtőkön álladó a lavinaveszély. 
Bár nem olyan magas, mint a K2 vagy az Everest, az Annapurna a "legkeményebb" csúcsok közé tartozik. 

 Mozi

Amióta hazaértünk, a Cho Oyu expedíción forgatott film-nyersanyagokat szelektálom. 
Több mint 600 gigabájtnyi felvételt és majd ugyanennyi hanganyagot kell átfésülnöm. 
Zsolt felépüléséről február óta forgatunk. 
A film úgy készül majd el, hogy forgatott anyagokból a legemblematikusabb és legdrámaibb részeket kiválasztjuk. 
Várhatóan decemberig végzünk a vágással. 
Számomra ekkor ér majd igazán véget a Cho Oyu-expedíció.

2010.10.8.,  forrás http://himalajaexpedicio.hu/

2010.10.3.,  forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Az expedíció levonul a hegyről, október 5-én ér Katmanduba

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (5720m, 10.02.)

Sajnos az október elsejére tervezett csúcstámadási próbálkozásnak sem
volt semmi értelme a 7000 méter feletti hóviszonyok miatt. A II-es tábor
7100 méterétől ezúttal sem volt ajánlatos feljebb kísérletezni. Ebben az
időben semmit sem változtak a hóviszonyok és nagy valószínűséggel jó ideig
nem is fognak. A csapat tehát dolgavégezetlenül kényszerült előbb az I-es,
majd ma a felszerelések összeszedése után az 5700 méteren lévő alaptáborba
levonulni, és ezzel feladni a további kísérleteket. Az alaptábor mintegy
35 expedíciójának többsége megkezdte a táborok lebontását és a teljes
levonulást, nem látva értelmet a további próbálkozásnak. Azért elsején
éjszaka egy vakmerő német mászó sikerrel felért a Cho-Oyu csúcsára, de
vele beszélve beigazolódott, hogy rendkívül lavinaveszélyes a hegy felső
része, és neki nagy szerencséje volt a mély hóban.

Erőss Zsoltról csak annyit, hogy kiválóan teljesített a szokatlan, új
helyzetében. Természetesen a régi formáját még nem nyerte vissza teljesen
- ami érthető is -, de a 7100 méteres lehetőséget és vezető mászó
státuszát most is hozta. A síző Wetzl Péter választása volt a legnehezebb,
mert a sível fokozott lavinatevékenységet indíthatott volna el, ezért csak
a II-es táborból próbálkozott az egyes táborig, 6400 méterre, óvatosan
lesízni. Ez sikerült is némi tojástánccal, ereszkedéssel és siklással.

Az erős széllel egy időjárási front érkezik, már ma érezni a hatását.
Legközelebb kb. tíz nap múlva ígérnek csendesebb időszakot, de a felső
régiók hóviszonyán ez nem sokat változtathat. Ezért is hagyja el a hegyet
a legtöbb expedíció. Nagyon bizonytalan a hegy mászási feltétele. Az itt
régóta szolgáló serpák elmondása szerint ilyen helyzetet még nem láttak.
Biztosan lesz néhány eredményes próbálkozás, de azt kivárni sem kis
teljesítmény. Nagyon remélem, több baleset nem lesz az idén.

A mi expedíciónk 4-én levonul a felső alaptáborból. 3-án este megérkeznek
jakok, és ha simán megy minden, 5-én már Katmanduban lehetünk. Három nap
kell a felszerelések elhelyezéséhez, a dolgaink elintézéséhez és várnunk
kell néhány napot, mert a repülőjegyeink 11-ére szólnak, és 12-én érkezünk
Budapestre.

Az élet fintora, hogy egy sorozatosan csúcssikereket produkáló
expedícióval nem jó érzés csúcs nélkül hazamenni, de ez a helyzet alázatra
tanít. Így történt és el kell fogadni. Két ilyen eset történt meg velünk
mostanság, a K2 és a Cho-Oyu. A két véglet. Ez a helyzet is mutatja, hogy
nincsenek könnyű nyolcezresek.

Az érkezés napján, október 12-én sajtótájékoztatót tartunk, melynek helyét
és időpontját a jövő héten véglegesítjük.

2010.10.1., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Nagyon mostohák a körülmények, a magyar csapat nem kockáztat

Kollár Lajos október 1-én, pénteken reggel telefonon elmondta, hogy a
magyar csapatból mindenki jól van, Erőss Zsolt már 7000 felett jár, de
tekintettel a hegyen uralkodó mostoha körülményekre, túl nagy lenne a
kockázata egy csúcstámadásnak, így a mászók összepakolják a magyashegyi
táborokat és levonulnak az alaptáborba.

A szeptember 28-i alaptábori konferencia szerint a Cho Oyu ebben az őszi
szezonban nem mászható, eddig egy kínai- és egy serpacsapatot is elvitt
egy deszkalavina, de halálos áldozatok szerencsére nincsenek. A veszélyek
ellenére pár expedíció még próbálkozik.

Időközben a Klein Dávid - Ács Zoltán páros is feladta a 8013 méter magas
Sisha Pangma megmászását, mert ott is hasonló körülményeket tapasztaltak.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 10.01.):

Mindenki jól van a csapatból, az I-es tábort mindenki elérte, de egyben
el is dőlt: a körülmények miatt elmarad a csúcstámadás. Felesleges
kockázatokat nem vállalunk, a terep nagyon lavinás. Állítólag láttak egy
mászót a csúcs közelében, de ez nem változtat a döntésünkön, mint ahogy az
sem, hogy páran még próbálkoznak a csúccsal. A sors furcsa fintora, hogy
éppen a legnehezebb - K2, 2005 - és a legkönnyebb nyolcezres - Cho Oyu,
2010 - állított elénk áthághatatlan akadályokat, de el kell fogadni, ez
van, lesz legközelebb is.

Biztossá vált, hogy a magyar expedíció tagjai a tervezettnél korábban
hazatérnek. Mécs László már október 6-án elhagyja Katmandut, 7-én
Budapestre érkezik, míg a csapat többi tagja október 11-én száll repülőre,
és másnap, október 12-én érkezik meg Ferihegyre. Ugyanezen a napon tartunk
sajtótájékoztatót is, melynek pontos időpontját és helyét közölni fogjuk.

Kollár október 2-ra ígért újabb tájékoztatást.

2010.09.30.

Két hír:

1. Ma egy japán csapat csúcstámadási kísérlete 7700m-ig jutott. Onnan a visszafordulás mellett döntöttek a rossz hóviszonyok miatt. A japán beszámoló szerint a előretolt alaptábort elhagyó csapatok miatt az ABC szellemvárossá változott.

2. Zsolték nem lesznek egyedül a csúcstámadás során. Várhatóan még a spanyol-argentin csapat próbálkozik a elérni a Cho Oyu legmagasabb pontját.

2010.09.28., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Több expedíció is  csomagol, sőt már el is hagyta az alaptábort.
Folyamatos leköltözések vannak, a teherhordók ürítik ki a hegyet. Ennek
ellenére a magyar csapat holnap reggel elindul az I-es, és délután a II-es
táborba szemrevételezni a helyzetet, esetleges kiskaput találni a
továbbjutásra. A felszereléseket úgyis le kell hozni.  A sízőknek (Mécs
László, Wetzl Péter) megfontolt programot kell kidolgozni. Az eredeti
elképzelés biztosan nem kivitelezhető a lavinaveszélyes hóviszonyok miatt,
tudniillik a sível komoly, újabb lavinaszakaszok indíthatók el! Mindezeket
egybevéve, nagyon kétesélyes a további munka.

2010.09.22., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Rossz az időjárás, egyelőre várakozik a csapat

Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

2010.09.22.

A lavinabaleset miatt sok serpa, aki a köteleket eddig rögzítette, levonult a hegyről, így a felsőbb régiókban nincs fix kötél.Több csapat összefogott, hogy saját serpáik segítségével megoldják ezt a helyzetet.

2010.09.18, forrás http://himalajaexpedicio.hu/

A havazás miatt a magyar csapat pár napig nem indult el további táborok kiépítésére, a kínai expedíció viszont igen. Őket és serpáikat lavina vitte el a Cho Oyun, a mentés folyik.

Ma reggelre kisütött a nap és reményeink szerint egyre távolodik a monszun. Két nappal ezelőtt történt egy baleset a II-es tábor fölött: a kínai csapat előmászói fix köteleket helyeztek el a II-es és a III-as tábor között, mikor egy lavina elsöpörte őket. A hírek szerint senki sem halt meg, de sérültek vannak. A mentés önszerveződéssel folyik.

Sok hó esett az elmúlt négy napban, Mécs, Wetzl, Gál és én az I-es táborba készülünk. Szombat kora délután fölmegyünk és vasárnap reggel jövünk vissza. Erőss, Szlankó, Horváth, és ha Kollmann Andris és Pemba sherpa is rendben lesz, akkor felmennek az I-esen keresztül a II-e táborba, és elhelyezik a sátrakat és némi felszerelést 7200 méteren.

A csapat tervei szerint ez elég kell, hogy legyen akklimatizációs előkészületnek, így a következő fölmenetnél a III. tábor már egy előretolt csúcstámadó tábor lenne 7600 méteren. Ez egy rövidített program, de jó előkészületi állapotban simán kivitelezhető.

A sízők, Wetzl Péter és Mécs László egészen a II-es tábor eléréséig nem viszik a léceket, mert a cél az akklimatizáció. Az utolsó felvonásban, a csúcstámadási szakaszban kerül sor a lécekre.

Az expedíciót előbb elhagyó Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt szeptember 19-én, vasárnap 10:20-kor érkezik meg Budapestre.

Részletek Erőss Zsolt leveléből:

14-én elég lestrapálva érkeztünk vissza az alaptáborba. Négyen voltunk fent az egyesben: Tibi, meg Szlankó bírták a legjobban, nekem sem ment rosszul,.

Az egyesbe felvittünk 2 három személyes sátrat, de sem hólapatátot sem bambuszokat. Ezeket valahogyan "pótolnunk"; kellett, majd legközelebb jobban rögzítjük sátrainkat. Nagyon étvágytalanok voltunk és nem főztünk semmit. Reggeli nélkül indultunk lefele nagyon rossz terepen havazásban.

A lábam viszonylag bírja, nincs különösebb gond. A gyomrom meg a torkom egyre rosszabbul viselte a megpróbáltatást, lefele jövet néha már nagyon gyönge voltam.

Az egyes tábor előtt a törmelékbánya átmegy havasba. Felfelé latyakos volt, de lefele fagyott, meg havazott is.  Elég változatos az időjárás. 14-én eleget havazgatott, 15 reggel felnézve a hegyre 2 nagy lavinanyom látszik, amelyből 1 mintha érintené az útvonalat. Most éppen nem túl jók a viszonyok, mégis egy rakás kínai indult el felfelé. Mi még 16-ot is pihenéssel töltjük, majd 17-én indulhatunk fel 18-án lehetünk a kettesben és 19-én alaptábor. Ez után már jöhet a csúcsmenet.

Az egyes felett a bakancsos lábat kell használnom, még kérdés, hogy bírom. 16-lett és sokat havazik, valószínűleg egy kicsit csúsztatjuk az indulásunkat.

15 délután megérkeztek Mécsék is. Elég jó állapotban, de torokgyulladással, hasmenéssel és egy tönkrement laptoppal. Lajos laptopja teljesen bedöglött, Szlankó kis laptopjával tudunk a műholdassal kommunikálni. A műholdas telefon csak windows xp-vel tud kommunikálni. Az én laptopomon win 7 van. Nálam volt a gépen Ubuntu most Lali gépén az megy cd-ről. Szóval rakás laptopunk van, mégis nehézkes a kommunikáció.

Interjú Kollár Lajossal és Erőss Zsolttal a Kossuth rádióban

Megérkezett az előretolt alaptáborba Mécs László, Gál László és Wetzl Péter

A Tóth Zsolttal már Katmanduban várakozó Kelemen Ferenc csütörtökön
telefonban elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910 méteren
lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel. A
hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a lefelé
tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az előretolt
alaptáborba (5720m), hogy ott csatlakozhassanak az expedíció többi
tagjához.

Ez végül még szerda délután megtörtént, így a csapat most együtt van az
ABC-ben. Sok a hó, a torokfájdalmakat leszámítva mindenki jól van.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (09.16.):

Itt a karácsony! Kitűnő hangulatot varázsolt a monszun vége - sajnos.
Havazik, és nem akar elállni két napja. Közben tegnap délután megérkezett
Mécs Laci,  Gál László és Wetzl Péter síző is, aki - első magyarként -
szeretne lesízni a Cho-Oyu 8201 méter magas csúcsáról. Ebben a
vállalkozásában társául szegődik Mécs Laci is, a "Magyarok a világ
nyolcezresein" expedíciós sorozat egyik alapítója.

Tehát együtt a csapat. Egy nagyon jó hír: Erőss Zsolt a "lábváltás"
ellenére, újra a régi formájában dolgozik. Mint előző híradásunkból
kiderült, áll az expedíció I-es tábora 6400 méteren. Az időjáras javulása,
és egy kis pihenő után  (talán holnapután) indul az egész csapat az I-es
táborba, illetve a II-es tábor felállítása és az akklimatizáció miatt 7200
méterre. Jelenleg a csapat összehangolása és a további tevékenységek
egyeztetése folyik, kitűnő sherpa szakácsunk  közreműködésével.

2010.09.16.

Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt már Katmanduban, Mécs Lászlóék az alaptáborban vannak

A Magyarok a Világ Nyolcezresein 2010-es expedíciójának trekkinges
(magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc, valamint Tóth Zsolt, az Erőss
Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőre megérkezett Katmanduba.
Mindketten jól vannak, a repülőjegyek intézése folyamatban van. Telefonos
beszámolójuk szerint mindketten megjárták a 6000 méteres magasságot.

Kelemen Ferenc elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910
méteren lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel.
A hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a
Katmanduba tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az
előretolt alaptáborba.

Tóth Zsolt visszatérése ellenére a dokumentumfilm forgatása természetesen
folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri
feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen
ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás
is.

2010.09.15.

Kollmann András írja az extrem.hu-n:

 

„Még soha életemben nem éreztem olyan fáradtságot, mint amikor az 1-es táborból lefelé jöttünk... A magasság miatt rosszul aludtam, a terep pedig több volt, mint kellemetlen”

Szeptember 13-án délelőtt indultunk az 5700 méteren lévő  előretolt alaptáborból (Advanced Base Camp – a továbbiakban: ABC) az egyes számú táborba. 
Hétszáz méter szintet kellett legyűrnünk. 
A menetnek két célja volt: szokni a magasságot, illetve felvinni két sátrat, néhány főzőt és több gázpalackot. 

Erőss Zsolt a legtapasztaltabb a csapatban; ő javasolta, hogy minél kevesebb cuccot vigyünk. Szlankó Zoli és Horváth Tibi sátrait vittük tovább – az alkatrészeket szétosztottuk a hátizsákokba. 
Én vittem a legkevesebb terhet – hozzám két gázpalack és egy főző került. 
Persze a teher így sem volt könnyű, mert az oldalamon utazott a kamera és a hangrögzítő felszerelés is. 
A többiek hamar elhúztak, én a lehető leglassabban cammogtam, mert a középső alaptábor (5200 m) megközelítésekor kiütöttem magam.  
Akkor a kamerával szaladgáltam a többiek elé, aztán lemaradtam, majd ismét iszkoltam. 
Másnapra olyan fejfájásom lett, hogy moccanni sem akartam...

Most figyeltem a légzésemre, figyeltem, mennyire lüktet a szívem.  A terep szép volt, de kellemetlen. Kőtörmelékkel fedett gleccseren haladtunk, amelyen az ember megy egy kicsit fölfelé, aztán lefelé, majd ismét fölfelé. A kövek mozognak, ezért figyelni kell minden lépésre. 
A kellemetlenségekért némiképp kárpótolt  a látvány: jégtűkből álló, un. szérakos gleccser jobbra, 7000 m feletti csúcsok szemben, balra pedig a Cho Oyu. 
Csak az utolsó kétszáz méteren volt hó. 
Mire ideértem, rázendített a hóesés, és többé nem láttam semmit a tájból. 
Jó hangulatban értem el a 6400 méteren lévő 1-es tábort, a többiek már egy sátorban kuksoltak. Érkezésemre előbújtak, és felállítottunk egy másik sátrat.

Csaknem hatvan(!) expedíció van a hegyen; az ABC eléggé zsúfolt; a 6400-on lévő táborban mégis könnyen találtunk helyet. Én felvetettem, hogy főzzünk egy levest, ám a többiek leszavaztak, mondván: ez az, amitől rosszul leszünk... Ilyen magasságban ugyanis az ember nehezen emészt, csínján kell bánni az ivással; szóval üres hassal feküdtünk le.

Minden erőmet össze kellett szednem, hogy a sátorállításról képeket forgassak. 
Benn a sátorban Zsolti három mondatban összefoglalta a nap eseményeit, aztán próbáltunk aludni. 
Rémes éjszaka volt, forgolódtam és felszínesen aludtam.
Eleinte fázott a lábam, a pehelykabát módszeres rátekerése picit segített. 
Reggel étlen-szomjan indultunk lefelé, mondván gyorsan leérünk. Hóesésben botladoztunk lefelé a törmeléklejtőn, nem lehetett tudni hogy melyik kő csúszik és melyik nem. 
Lejjebb, ahol engedett a fagy, ott meg sárban tapicskoltunk. 
Amikor a gleccserre értünk, kisütött a nap, fáradtan cammogtam az ABC felé. de az nem nagyon akart közeledni.  Ebédidőre értünk oda. 
Pasang, alaptábori szakácsunk füstölt csülökkel és hagymás tört krumpival várt minket. 
Jobb lett volna valami könnyebb, de ez jutott.

Most két-három napot pihenünk, aztán – ha az idő is úgy akarja – indulunk fel a 7200-on lévő 2-es táborba.

 

2010.09.14.

Áll az I. magashegyi tábor 6400 méteren, a II. tábor felállítása 7200 méter magasan lesz majd. Erőss Zsolt jól veszi az akadályokat, Kollár Lajos, a vállalkozás vezetője szerint nem sok különbség látszik eddigi mozgása és a műlábbal való magashegyi hegymászása között.

A csapat trekkinges (magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc hazaindul, miután sikeresen felment 6000 méterig. Ez volt a sportember eredeti terve is, ő ugyanis nem csúcstámadási céllal tartott az expedícióval.

Rossz hír viszont, hogy Tóth Zsolt, az Erőss Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőrének szervezete nem bírta a magashegyi körülményeket. Nem szabad kockáztatni, így ő is visszafordul és együtt utazik haza Kelemen Ferenccel Budapestre. Már elindultak vissza Katmandu felé.

A dokumentumfilm forgatása természetesen folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás is.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból, 5700 méterről:

Ma lejárt Kelemen Feri trekking-ideje és elindult lefelé két jak kíséretében. Rendkívül jól teljesített, tegnap elérte a tábor fölötti 6000 métert is. Van egy sajnálatos esemény is: Tóth Zsolt operatőr, a forgatócsoport tagja nem tudott megbirkózni a magassággal, az akklimatizációs túrák nem tették meg a megfelelő hatást így meg kellett válnia az expedíciótól. Ma, Kelemen Ferivel együtt ő is elindult lefelé és haza Budapestre. Meg kellett hozni ezt a kényszerű döntést, hogy elkerüljünk egy súlyosabb helyzetet. Sajnos, a Himalájában ezen a magasságon nem jól akklimatizálódó emberek közül kerül ki a legtöbb tragikus végű baleset. A helyzet következményeképpen fellépő tüdő, vagy agyi ödéma, hirtelen halálhoz is vezethet.

Áll az I.-es tábor 6400 méteren, két sátorral. Az Erőss, Szlankó, Horváth*, Kollmann négyes állította föl még tegnap, ott aludtak és ma délelőtt jöttek vissza az előretolt alaptáborba. Várjuk a Mécs, Wetzl, Gál hármast, hogy kiegészüljön a csapat és velük együtt 8 fő marad a létszám. A figyelemre méltó érdekessége az expedíciónak, hogy Erőss Zsolt hogyan teljesít az "új" lábával. Idáig úgy tűnik nincs különbség. Az akklimatizációs túrán is a régi formában mozgott. A másik érdekesség Wetzl Péter kísérlete lehet, a Cho-Oyu csúcsáról való lesízés. Nemzetközi szinten sokan hajtották végre már, de Magyar sikerről idáig nem beszélhetünk.

Két nap pihenő következik és a II.-tábor (7200 m.) kiépítése következik. Sherpáink (szakács, konyhafiú) a régiek, a tavalyi Manaslu expedícióból. Szívesen jöttek velünk, ismerik szokásainkat, rigolyáinkat. Az időjárás nem szeszélyes, délután 3-4 órára befelhősödik és szállingózik a hó. Remélem nem lesz a Manasluhoz hasonló rossz idő. Minden eddigi tapasztalatomat megdöntötte az ittlévő expedíciók létszáma. Egyes források szerint több mint 70 csapat ordítozik és masírozik a hegyen. Tehát most pihenő és várjuk Mécséket!

Közeledik augusztus vége, a Cho-Oyu expedíció indulásának ideje. A http://himalajaexpedicio.hu segítségével tekintsük át az expedíció céljait, tagjait:

A tervek

A 2010-es Cho-Oyu (rehab) expedíció augusztus 29.-én, 7:50-kor indul Ferihegyről.

Elég népes csapatot sikerült összehozni. Van trekkinges, síző és forgatócsoport is a résztvevők között. Nem szabad elfelejteni , hogy ez a csapat elsősorban Zsolt visszavezetését a magashegyekbe és 9. nyolcezrese megszerzését szolgálja. Ezért is esett a választás a Cho-Oyu-ra. Ennek a hegynek az alaptábori megközelítése nem jelent - különösebb - gyaloglási nehézséget, ami Zsolt csonkolt lábának protézistűrő állapotában nem hátrány.

Terveink szerint ellátogatunk az Everest Rongbuk alaptáborba és akklimatizációs túrákat teszünk az É-i fal alatt is.

Szeptember 11.-én érkezünk a Cho-Oyu alaptáborba, ott találkozunk azokkal a társainkkal akik az Everest kiránduláson  nem vesznek részt és kezdődik a táborlánc kiépítése, a mászás.

Terveink szerint - legkésőbb - október 22.-én érkezünk haza.

A csapat

	Erőss Zsolt Az első magyar hópárduc számos Tien-San, Kaukázus, Pamír és Himalája-expedíció eredményes tagja volt. Nyolc nyolcezres csúcs - a Mount Everest (8850m), a Dhaulagiri (8167m), a Makalu (8463m.), a Nanga Parbat (8125m), a Gasherbrum II (8035m), a Hidden Peak (8068m), a Broad Peak (8047m) és a Manaslu (8156m) csúcsmászója, Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója. Hegyi vezető, síoktató. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét. 2010 január elején súlyosan megsérül a Magas Tátrában melynek következtében jobb lábának alsó részét csonkolni kellett. Az eltelt fél év alatt teljesen felgyógyult és láb- protézis segítségével folytatja a mászást.
	Mécs László 15 dél-amerikai és ázsiai hegymászó expedíció résztvevője, szervezője. A 2001-es Millenniumi Mount Everest Expedíció vezetője. Az oxigénpalack és magashegyi teherhordók (serpák) nélküli mászás elkötelezett híve. Hegymászó oktató és vizsgabiztos. 2002 ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét
	Kollár Lajos Az expedíció vezetője-szervezője A hegymászást 1972-ben kezdte. Tátra, Alpok, Kaukázus, majd az 1997-es és a 2001-es sikeres Grönland expedíció szervezője és résztvevője. A 2003-as Gasherbrum; a 2005-ös MOL-K2 (8035, és 8611 m. Karakorum – Himalája, Pakisztán); a 2006-os Dhaulagiri (8167 m. Himalája, Nepál); a 2007-es Hidden Peak (8068m.) és Broad Peak (8047m. Karakorum-Himalája, Pakisztán); a 2008-as Makalu (8463 m. Himalája, Nepál); és a 2009-es Manaslu (8156 m. Himalája, Nepál) expedíciók vezetője, szervezője.
	Szlankó Zoltán 1984-ben barlangászással kezdte, majd hegyimentő és jégmászó-technikai tanfolyamok  Ausztriában. Mászások Dél Amerikában Ecuador, Tungurahua, Cotopaxi. Indiai Himalája, Satopanth próbálkozások. Nepál, Khumbu és Langtang Himal. Pakisztán, Diran É.i fala. Évente több Tátra és Alpok mászás.
	Horváth Tibor 6 éve kezdett síelni és mászni. Másfél éve Ausztriában a Magas Tauern Nemzeti Park közelében él sokat mászik alpesi szikla és jégutakat, hegyivezetéssel foglalkozik. A Himalájába először készül. Erőss Zsolt tanítványa, leendő hópárduc.
	Wetzl Péter Alpesi síző, síoktató. 1984 től a Budai Alpin Club tagja. Síoktató diplomát szerez Ausztriában, majd a magyar oktató képzésben. Több hazai és nemzetközi síalpinista versenyen jó eredmények. Néhány Alpokbeli 4000 es megsízése után egy hónap  a Pamírban.  Lesízett a  Mt..Mc Kinley (6200m) csúcsáról majd  2006 ban a Mustagh Ata (7546m) csúcsáról is. Magyar vendégek oktatására síiskolát indított Olaszországban. Évente 4 hónapot tölt a Dolomitokban, sok lehetőséget kapva a sítúrázáshoz. Célja az expedícióban: lesízni a Cho Oyu 8201 méteres csúcsáról.
	Kollmann András "A Hópárduc talpra áll" címmel dokumentumfilm készül Erőss Zsoltról. A  90 perces film a hegymászó baleset utáni felépülését mutatja be. Tóth Zsolt operatőr és Kollmann András rendező a Himalájába is elkísérik a legsikeresebb magyar hegymászót és a „Magyarok a világ nyolcezresein“ csapatát. Tóth Zsolt számos magyar és nemzetközi nagyjátékfilmben dolgozott operatőrként.  Kollmann András a film rendezője  otthonosan mozog  hegyi terepen: előző alkotása, az Adrenaline and Turbulence című dokumentumfilm két siklóernyős drámai karrierjét dolgozta fel. András gyakrolott sziklamászó, 1995-ben és 1996-ban az El Capitan hatalmas sziklafalán mászott utakat, 1997-ban a Pamír-Altáj hegységben vett részt egy nagyfalas sziklamászó expedíción.
	Tóth Zsolt