Kollman András összefoglalója a Cho Oyu expedícióról. Várjuk a filmet, nagyon!

"Megállt az idő. Még nem vagyok itt, de már ott sem..."

Hazatért a Himalájából Erőss Zsolt, és hazatért tudósítónk is... Bár a Cho Oyu-t nem sikerült megmászniuk, az expedíció arra jó volt, hogy a legjobb magyar hegymászó ismét csúcsformába kerüljön. Zsolt és társai most új célt jelöltek ki: 2011 tavaszán az Annapurnára mennek, ami újfent nehezebb lesz, mint egy dobogókői kirándulás... 

A szerző - Kollmann András kissé égett arccal

Nem egész három napja véget ért a "Magyarok a világ nyolcezresein" sorozat Cho Oyu expedíciója. 
Megérkeztünk Magyarországra, tartottunk egy sajtótájékoztatót – és ezzel "hirtelen" vége is lett a másfél hónapos kalandnak. 
Lélekben viszont az út folytatódik – a Himalája itt van bennem/bennünk. 
A ruhaszárítón expedíciós ruhák lógnak, a pincébe meg le kell vinni mindazt, amire most egy darabig nem lesz szükség: sátor, jégcsákány és műanyag bakancs. 
És mindennek tetejébe a rokonok, barátok és munkatársak kérdésekkel bombáznak – a napjaim rögtönzött és jól koreografált  élménybeszámolókkal telnek.

"Az édes otthon visszavár"

A legfurcsább az állandóságot megszokni. Itthon vagyunk, ez a végállomás. 
Az expedíció ideje alatt állandó átmeneti zónában voltunk. 
A városok, helyek vagy táborok időleges állomások voltak, mindenhonnan továbbálltunk néhány nap vagy hét után. Most megállt az idő, még nem vagyok egészen itt, de már ott sem.

A másik fura dolog az expedíciós társak hiánya. Az elmúlt másfél hónapot nyolc rendkívüli emberrel töltöttem. Függtünk egymástól és számíthattunk egymásra minden pillanatban. 
Össze voltunk zárva, ennek ellenére meglepően kevés konfliktus volt köztünk. 
Számomra az emberi kapcsolatok jelentik az expedíció legnagyobb hozadékát  – a közösen átélt élmények életre szóló szövetséget jelentenek. 

Kudarc

Wetzl Péter

Csúcs nélkül jöttünk haza – ez amolyan "kudarcérzés". 
Az expedíció sikertelenségét lehet magyarázni a körülményekkel, de a lavinaveszély miatt életveszélyes lett volna próbálkozni. 
Ennek ellenére ott van mindekben az a fura "kielégítetlenség". 
A csapatból Wetzl Peti őrlődött a sikertelenségünk miatt, ő maradt volna akár október végéig a hegyen – hátha fel lehet jutni.  
Péter nagyon eltökélt abban hogy egy 8000-es hegyről lesízzen. 
Horváth Tibinek a Cho Oyu "teszt" volt arra, hogyan bírja magasságot. 

Jól szerepelt, menetteljesítménye alapján komoly esélye van a nyolcezres csúcsokra. 
A csapatból Tibi az, akit leginkább elkapott a "gépszíj", érzelmileg habzsolta a Himaláját – igyekezett mindent magába szívni. 
Zsozso, azaz Erős Zsolt természetes élettere 5000 méteres magasság fölött kezdődik. 
Őt kicsit visszavetette jobb lábának elvesztése, ezen az expedíción kikísérletezte, hogyan kell műlábbal manőverezni morénalejtőn, és jövőre majd olyan lábat fejleszt az Ortoprofil cég közreműködésével, ami száz százalékosan megfelel a magashegyi igényeknek. 
Számomra ez az expedíció munka volt. 
Nagyon érdekes, izgalmas és kimerítő munka.  

Cél: az Annapurna

Miután az alaptáborból lejöttünk, egy hetet töltöttünk Nepál fővárosában, Kathmanduban. 
Már itt elkezdődött a tervezgetés – melyik hegyre induljon a következő expedíció. 
2011 tavaszán minden valószínűség szerint a csapat az 8091 méter magas Annapurnára megy. 
Ez a világ 10. legmagasabb hegycsúcsa, nyolcezresek között igazi nagyvad. 
Technikailag nehéz – a meredek jéglejtőkön álladó a lavinaveszély. 
Bár nem olyan magas, mint a K2 vagy az Everest, az Annapurna a "legkeményebb" csúcsok közé tartozik. 

 Mozi

Amióta hazaértünk, a Cho Oyu expedíción forgatott film-nyersanyagokat szelektálom. 
Több mint 600 gigabájtnyi felvételt és majd ugyanennyi hanganyagot kell átfésülnöm. 
Zsolt felépüléséről február óta forgatunk. 
A film úgy készül majd el, hogy forgatott anyagokból a legemblematikusabb és legdrámaibb részeket kiválasztjuk. 
Várhatóan decemberig végzünk a vágással. 
Számomra ekkor ér majd igazán véget a Cho Oyu-expedíció.

Érkezés Ferihegyre

Sajtótájékoztató az Új Színházban

További képek:

• Gerő Dani képei

2010.10.8.,  forrás http://himalajaexpedicio.hu/

2010.10.3.,  forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Az expedíció levonul a hegyről, október 5-én ér Katmanduba

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (5720m, 10.02.)

Sajnos az október elsejére tervezett csúcstámadási próbálkozásnak sem
volt semmi értelme a 7000 méter feletti hóviszonyok miatt. A II-es tábor
7100 méterétől ezúttal sem volt ajánlatos feljebb kísérletezni. Ebben az
időben semmit sem változtak a hóviszonyok és nagy valószínűséggel jó ideig
nem is fognak. A csapat tehát dolgavégezetlenül kényszerült előbb az I-es,
majd ma a felszerelések összeszedése után az 5700 méteren lévő alaptáborba
levonulni, és ezzel feladni a további kísérleteket. Az alaptábor mintegy
35 expedíciójának többsége megkezdte a táborok lebontását és a teljes
levonulást, nem látva értelmet a további próbálkozásnak. Azért elsején
éjszaka egy vakmerő német mászó sikerrel felért a Cho-Oyu csúcsára, de
vele beszélve beigazolódott, hogy rendkívül lavinaveszélyes a hegy felső
része, és neki nagy szerencséje volt a mély hóban.

Erőss Zsoltról csak annyit, hogy kiválóan teljesített a szokatlan, új
helyzetében. Természetesen a régi formáját még nem nyerte vissza teljesen
- ami érthető is -, de a 7100 méteres lehetőséget és vezető mászó
státuszát most is hozta. A síző Wetzl Péter választása volt a legnehezebb,
mert a sível fokozott lavinatevékenységet indíthatott volna el, ezért csak
a II-es táborból próbálkozott az egyes táborig, 6400 méterre, óvatosan
lesízni. Ez sikerült is némi tojástánccal, ereszkedéssel és siklással.

Az erős széllel egy időjárási front érkezik, már ma érezni a hatását.
Legközelebb kb. tíz nap múlva ígérnek csendesebb időszakot, de a felső
régiók hóviszonyán ez nem sokat változtathat. Ezért is hagyja el a hegyet
a legtöbb expedíció. Nagyon bizonytalan a hegy mászási feltétele. Az itt
régóta szolgáló serpák elmondása szerint ilyen helyzetet még nem láttak.
Biztosan lesz néhány eredményes próbálkozás, de azt kivárni sem kis
teljesítmény. Nagyon remélem, több baleset nem lesz az idén.

A mi expedíciónk 4-én levonul a felső alaptáborból. 3-án este megérkeznek
jakok, és ha simán megy minden, 5-én már Katmanduban lehetünk. Három nap
kell a felszerelések elhelyezéséhez, a dolgaink elintézéséhez és várnunk
kell néhány napot, mert a repülőjegyeink 11-ére szólnak, és 12-én érkezünk
Budapestre.

Az élet fintora, hogy egy sorozatosan csúcssikereket produkáló
expedícióval nem jó érzés csúcs nélkül hazamenni, de ez a helyzet alázatra
tanít. Így történt és el kell fogadni. Két ilyen eset történt meg velünk
mostanság, a K2 és a Cho-Oyu. A két véglet. Ez a helyzet is mutatja, hogy
nincsenek könnyű nyolcezresek.

Az érkezés napján, október 12-én sajtótájékoztatót tartunk, melynek helyét
és időpontját a jövő héten véglegesítjük.

2010.10.1., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Nagyon mostohák a körülmények, a magyar csapat nem kockáztat

Kollár Lajos október 1-én, pénteken reggel telefonon elmondta, hogy a
magyar csapatból mindenki jól van, Erőss Zsolt már 7000 felett jár, de
tekintettel a hegyen uralkodó mostoha körülményekre, túl nagy lenne a
kockázata egy csúcstámadásnak, így a mászók összepakolják a magyashegyi
táborokat és levonulnak az alaptáborba.

A szeptember 28-i alaptábori konferencia szerint a Cho Oyu ebben az őszi
szezonban nem mászható, eddig egy kínai- és egy serpacsapatot is elvitt
egy deszkalavina, de halálos áldozatok szerencsére nincsenek. A veszélyek
ellenére pár expedíció még próbálkozik.

Időközben a Klein Dávid - Ács Zoltán páros is feladta a 8013 méter magas
Sisha Pangma megmászását, mert ott is hasonló körülményeket tapasztaltak.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 10.01.):

Mindenki jól van a csapatból, az I-es tábort mindenki elérte, de egyben
el is dőlt: a körülmények miatt elmarad a csúcstámadás. Felesleges
kockázatokat nem vállalunk, a terep nagyon lavinás. Állítólag láttak egy
mászót a csúcs közelében, de ez nem változtat a döntésünkön, mint ahogy az
sem, hogy páran még próbálkoznak a csúccsal. A sors furcsa fintora, hogy
éppen a legnehezebb - K2, 2005 - és a legkönnyebb nyolcezres - Cho Oyu,
2010 - állított elénk áthághatatlan akadályokat, de el kell fogadni, ez
van, lesz legközelebb is.

Biztossá vált, hogy a magyar expedíció tagjai a tervezettnél korábban
hazatérnek. Mécs László már október 6-án elhagyja Katmandut, 7-én
Budapestre érkezik, míg a csapat többi tagja október 11-én száll repülőre,
és másnap, október 12-én érkezik meg Ferihegyre. Ugyanezen a napon tartunk
sajtótájékoztatót is, melynek pontos időpontját és helyét közölni fogjuk.

Kollár október 2-ra ígért újabb tájékoztatást.

2010.09.30.

Két hír:

1. Ma egy japán csapat csúcstámadási kísérlete 7700m-ig jutott. Onnan a visszafordulás mellett döntöttek a rossz hóviszonyok miatt. A japán beszámoló szerint a előretolt alaptábort elhagyó csapatok miatt az ABC szellemvárossá változott.

2. Zsolték nem lesznek egyedül a csúcstámadás során. Várhatóan még a spanyol-argentin csapat próbálkozik a elérni a Cho Oyu legmagasabb pontját.

2010.09.28., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Több expedíció is  csomagol, sőt már el is hagyta az alaptábort.
Folyamatos leköltözések vannak, a teherhordók ürítik ki a hegyet. Ennek
ellenére a magyar csapat holnap reggel elindul az I-es, és délután a II-es
táborba szemrevételezni a helyzetet, esetleges kiskaput találni a
továbbjutásra. A felszereléseket úgyis le kell hozni.  A sízőknek (Mécs
László, Wetzl Péter) megfontolt programot kell kidolgozni. Az eredeti
elképzelés biztosan nem kivitelezhető a lavinaveszélyes hóviszonyok miatt,
tudniillik a sível komoly, újabb lavinaszakaszok indíthatók el! Mindezeket
egybevéve, nagyon kétesélyes a további munka.

2010.09.22., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Rossz az időjárás, egyelőre várakozik a csapat

Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

2010.09.22.

A lavinabaleset miatt sok serpa, aki a köteleket eddig rögzítette, levonult a hegyről, így a felsőbb régiókban nincs fix kötél.Több csapat összefogott, hogy saját serpáik segítségével megoldják ezt a helyzetet.

2010.09.18, forrás http://himalajaexpedicio.hu/

A havazás miatt a magyar csapat pár napig nem indult el további táborok kiépítésére, a kínai expedíció viszont igen. Őket és serpáikat lavina vitte el a Cho Oyun, a mentés folyik.

Ma reggelre kisütött a nap és reményeink szerint egyre távolodik a monszun. Két nappal ezelőtt történt egy baleset a II-es tábor fölött: a kínai csapat előmászói fix köteleket helyeztek el a II-es és a III-as tábor között, mikor egy lavina elsöpörte őket. A hírek szerint senki sem halt meg, de sérültek vannak. A mentés önszerveződéssel folyik.

Sok hó esett az elmúlt négy napban, Mécs, Wetzl, Gál és én az I-es táborba készülünk. Szombat kora délután fölmegyünk és vasárnap reggel jövünk vissza. Erőss, Szlankó, Horváth, és ha Kollmann Andris és Pemba sherpa is rendben lesz, akkor felmennek az I-esen keresztül a II-e táborba, és elhelyezik a sátrakat és némi felszerelést 7200 méteren.

A csapat tervei szerint ez elég kell, hogy legyen akklimatizációs előkészületnek, így a következő fölmenetnél a III. tábor már egy előretolt csúcstámadó tábor lenne 7600 méteren. Ez egy rövidített program, de jó előkészületi állapotban simán kivitelezhető.

A sízők, Wetzl Péter és Mécs László egészen a II-es tábor eléréséig nem viszik a léceket, mert a cél az akklimatizáció. Az utolsó felvonásban, a csúcstámadási szakaszban kerül sor a lécekre.

Az expedíciót előbb elhagyó Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt szeptember 19-én, vasárnap 10:20-kor érkezik meg Budapestre.

Részletek Erőss Zsolt leveléből:

14-én elég lestrapálva érkeztünk vissza az alaptáborba. Négyen voltunk fent az egyesben: Tibi, meg Szlankó bírták a legjobban, nekem sem ment rosszul,.

Az egyesbe felvittünk 2 három személyes sátrat, de sem hólapatátot sem bambuszokat. Ezeket valahogyan "pótolnunk"; kellett, majd legközelebb jobban rögzítjük sátrainkat. Nagyon étvágytalanok voltunk és nem főztünk semmit. Reggeli nélkül indultunk lefele nagyon rossz terepen havazásban.

A lábam viszonylag bírja, nincs különösebb gond. A gyomrom meg a torkom egyre rosszabbul viselte a megpróbáltatást, lefele jövet néha már nagyon gyönge voltam.

Az egyes tábor előtt a törmelékbánya átmegy havasba. Felfelé latyakos volt, de lefele fagyott, meg havazott is.  Elég változatos az időjárás. 14-én eleget havazgatott, 15 reggel felnézve a hegyre 2 nagy lavinanyom látszik, amelyből 1 mintha érintené az útvonalat. Most éppen nem túl jók a viszonyok, mégis egy rakás kínai indult el felfelé. Mi még 16-ot is pihenéssel töltjük, majd 17-én indulhatunk fel 18-án lehetünk a kettesben és 19-én alaptábor. Ez után már jöhet a csúcsmenet.

Az egyes felett a bakancsos lábat kell használnom, még kérdés, hogy bírom. 16-lett és sokat havazik, valószínűleg egy kicsit csúsztatjuk az indulásunkat.

15 délután megérkeztek Mécsék is. Elég jó állapotban, de torokgyulladással, hasmenéssel és egy tönkrement laptoppal. Lajos laptopja teljesen bedöglött, Szlankó kis laptopjával tudunk a műholdassal kommunikálni. A műholdas telefon csak windows xp-vel tud kommunikálni. Az én laptopomon win 7 van. Nálam volt a gépen Ubuntu most Lali gépén az megy cd-ről. Szóval rakás laptopunk van, mégis nehézkes a kommunikáció.

Interjú Kollár Lajossal és Erőss Zsolttal a Kossuth rádióban

Megérkezett az előretolt alaptáborba Mécs László, Gál László és Wetzl Péter

A Tóth Zsolttal már Katmanduban várakozó Kelemen Ferenc csütörtökön
telefonban elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910 méteren
lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel. A
hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a lefelé
tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az előretolt
alaptáborba (5720m), hogy ott csatlakozhassanak az expedíció többi
tagjához.

Ez végül még szerda délután megtörtént, így a csapat most együtt van az
ABC-ben. Sok a hó, a torokfájdalmakat leszámítva mindenki jól van.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (09.16.):

Itt a karácsony! Kitűnő hangulatot varázsolt a monszun vége - sajnos.
Havazik, és nem akar elállni két napja. Közben tegnap délután megérkezett
Mécs Laci,  Gál László és Wetzl Péter síző is, aki - első magyarként -
szeretne lesízni a Cho-Oyu 8201 méter magas csúcsáról. Ebben a
vállalkozásában társául szegődik Mécs Laci is, a "Magyarok a világ
nyolcezresein" expedíciós sorozat egyik alapítója.

Tehát együtt a csapat. Egy nagyon jó hír: Erőss Zsolt a "lábváltás"
ellenére, újra a régi formájában dolgozik. Mint előző híradásunkból
kiderült, áll az expedíció I-es tábora 6400 méteren. Az időjáras javulása,
és egy kis pihenő után  (talán holnapután) indul az egész csapat az I-es
táborba, illetve a II-es tábor felállítása és az akklimatizáció miatt 7200
méterre. Jelenleg a csapat összehangolása és a további tevékenységek
egyeztetése folyik, kitűnő sherpa szakácsunk  közreműködésével.

2010.09.16.

Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt már Katmanduban, Mécs Lászlóék az alaptáborban vannak

A Magyarok a Világ Nyolcezresein 2010-es expedíciójának trekkinges
(magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc, valamint Tóth Zsolt, az Erőss
Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőre megérkezett Katmanduba.
Mindketten jól vannak, a repülőjegyek intézése folyamatban van. Telefonos
beszámolójuk szerint mindketten megjárták a 6000 méteres magasságot.

Kelemen Ferenc elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910
méteren lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel.
A hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a
Katmanduba tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az
előretolt alaptáborba.

Tóth Zsolt visszatérése ellenére a dokumentumfilm forgatása természetesen
folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri
feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen
ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás
is.

2010.09.15.

Kollmann András írja az extrem.hu-n:

 

„Még soha életemben nem éreztem olyan fáradtságot, mint amikor az 1-es táborból lefelé jöttünk... A magasság miatt rosszul aludtam, a terep pedig több volt, mint kellemetlen”

Szeptember 13-án délelőtt indultunk az 5700 méteren lévő  előretolt alaptáborból (Advanced Base Camp – a továbbiakban: ABC) az egyes számú táborba. 
Hétszáz méter szintet kellett legyűrnünk. 
A menetnek két célja volt: szokni a magasságot, illetve felvinni két sátrat, néhány főzőt és több gázpalackot. 

Erőss Zsolt a legtapasztaltabb a csapatban; ő javasolta, hogy minél kevesebb cuccot vigyünk. Szlankó Zoli és Horváth Tibi sátrait vittük tovább – az alkatrészeket szétosztottuk a hátizsákokba. 
Én vittem a legkevesebb terhet – hozzám két gázpalack és egy főző került. 
Persze a teher így sem volt könnyű, mert az oldalamon utazott a kamera és a hangrögzítő felszerelés is. 
A többiek hamar elhúztak, én a lehető leglassabban cammogtam, mert a középső alaptábor (5200 m) megközelítésekor kiütöttem magam.  
Akkor a kamerával szaladgáltam a többiek elé, aztán lemaradtam, majd ismét iszkoltam. 
Másnapra olyan fejfájásom lett, hogy moccanni sem akartam...

Most figyeltem a légzésemre, figyeltem, mennyire lüktet a szívem.  A terep szép volt, de kellemetlen. Kőtörmelékkel fedett gleccseren haladtunk, amelyen az ember megy egy kicsit fölfelé, aztán lefelé, majd ismét fölfelé. A kövek mozognak, ezért figyelni kell minden lépésre. 
A kellemetlenségekért némiképp kárpótolt  a látvány: jégtűkből álló, un. szérakos gleccser jobbra, 7000 m feletti csúcsok szemben, balra pedig a Cho Oyu. 
Csak az utolsó kétszáz méteren volt hó. 
Mire ideértem, rázendített a hóesés, és többé nem láttam semmit a tájból. 
Jó hangulatban értem el a 6400 méteren lévő 1-es tábort, a többiek már egy sátorban kuksoltak. Érkezésemre előbújtak, és felállítottunk egy másik sátrat.

Csaknem hatvan(!) expedíció van a hegyen; az ABC eléggé zsúfolt; a 6400-on lévő táborban mégis könnyen találtunk helyet. Én felvetettem, hogy főzzünk egy levest, ám a többiek leszavaztak, mondván: ez az, amitől rosszul leszünk... Ilyen magasságban ugyanis az ember nehezen emészt, csínján kell bánni az ivással; szóval üres hassal feküdtünk le.

Minden erőmet össze kellett szednem, hogy a sátorállításról képeket forgassak. 
Benn a sátorban Zsolti három mondatban összefoglalta a nap eseményeit, aztán próbáltunk aludni. 
Rémes éjszaka volt, forgolódtam és felszínesen aludtam.
Eleinte fázott a lábam, a pehelykabát módszeres rátekerése picit segített. 
Reggel étlen-szomjan indultunk lefelé, mondván gyorsan leérünk. Hóesésben botladoztunk lefelé a törmeléklejtőn, nem lehetett tudni hogy melyik kő csúszik és melyik nem. 
Lejjebb, ahol engedett a fagy, ott meg sárban tapicskoltunk. 
Amikor a gleccserre értünk, kisütött a nap, fáradtan cammogtam az ABC felé. de az nem nagyon akart közeledni.  Ebédidőre értünk oda. 
Pasang, alaptábori szakácsunk füstölt csülökkel és hagymás tört krumpival várt minket. 
Jobb lett volna valami könnyebb, de ez jutott.

Most két-három napot pihenünk, aztán – ha az idő is úgy akarja – indulunk fel a 7200-on lévő 2-es táborba.

 

2010.09.14.

Áll az I. magashegyi tábor 6400 méteren, a II. tábor felállítása 7200 méter magasan lesz majd. Erőss Zsolt jól veszi az akadályokat, Kollár Lajos, a vállalkozás vezetője szerint nem sok különbség látszik eddigi mozgása és a műlábbal való magashegyi hegymászása között.

A csapat trekkinges (magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc hazaindul, miután sikeresen felment 6000 méterig. Ez volt a sportember eredeti terve is, ő ugyanis nem csúcstámadási céllal tartott az expedícióval.

Rossz hír viszont, hogy Tóth Zsolt, az Erőss Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőrének szervezete nem bírta a magashegyi körülményeket. Nem szabad kockáztatni, így ő is visszafordul és együtt utazik haza Kelemen Ferenccel Budapestre. Már elindultak vissza Katmandu felé.

A dokumentumfilm forgatása természetesen folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás is.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból, 5700 méterről:

Ma lejárt Kelemen Feri trekking-ideje és elindult lefelé két jak kíséretében. Rendkívül jól teljesített, tegnap elérte a tábor fölötti 6000 métert is. Van egy sajnálatos esemény is: Tóth Zsolt operatőr, a forgatócsoport tagja nem tudott megbirkózni a magassággal, az akklimatizációs túrák nem tették meg a megfelelő hatást így meg kellett válnia az expedíciótól. Ma, Kelemen Ferivel együtt ő is elindult lefelé és haza Budapestre. Meg kellett hozni ezt a kényszerű döntést, hogy elkerüljünk egy súlyosabb helyzetet. Sajnos, a Himalájában ezen a magasságon nem jól akklimatizálódó emberek közül kerül ki a legtöbb tragikus végű baleset. A helyzet következményeképpen fellépő tüdő, vagy agyi ödéma, hirtelen halálhoz is vezethet.

Áll az I.-es tábor 6400 méteren, két sátorral. Az Erőss, Szlankó, Horváth*, Kollmann négyes állította föl még tegnap, ott aludtak és ma délelőtt jöttek vissza az előretolt alaptáborba. Várjuk a Mécs, Wetzl, Gál hármast, hogy kiegészüljön a csapat és velük együtt 8 fő marad a létszám. A figyelemre méltó érdekessége az expedíciónak, hogy Erőss Zsolt hogyan teljesít az "új" lábával. Idáig úgy tűnik nincs különbség. Az akklimatizációs túrán is a régi formában mozgott. A másik érdekesség Wetzl Péter kísérlete lehet, a Cho-Oyu csúcsáról való lesízés. Nemzetközi szinten sokan hajtották végre már, de Magyar sikerről idáig nem beszélhetünk.

Két nap pihenő következik és a II.-tábor (7200 m.) kiépítése következik. Sherpáink (szakács, konyhafiú) a régiek, a tavalyi Manaslu expedícióból. Szívesen jöttek velünk, ismerik szokásainkat, rigolyáinkat. Az időjárás nem szeszélyes, délután 3-4 órára befelhősödik és szállingózik a hó. Remélem nem lesz a Manasluhoz hasonló rossz idő. Minden eddigi tapasztalatomat megdöntötte az ittlévő expedíciók létszáma. Egyes források szerint több mint 70 csapat ordítozik és masírozik a hegyen. Tehát most pihenő és várjuk Mécséket!

Az expedíció új postban folytatja, itt.

A Kollár Lajos vezette Magyarok a világ nyolcezresein 2010-es expedíciósorozata hétvégén elérte az 5720 méter magasan lévő előretolt alaptábort (ABC). Hétfőn Erőss Zsolt, Szlankó Zoltán, Horváth Tibor és Kollmann András elindult, hogy felépítse 6400 méteren az első magashegyi tábort. Tóth Zsolt hazaindult.

Kollmann András írja:

A "Magyarok a világ nyolcezresein" Cho Oyu expedíciója két napja érte el az 5700 méter magasan lévő előretolt alaptábort. A dokumentumfilmes stáb operatőre rosszul lett, mert szervezete nem tudott alkalmazkodni a magassághoz. Biztonsági okokból le kellett mennie a hegyről...

Éjszakánként – amikor felébredek – aggódva figyelem Tóth Zsolt légzését. Megnyugszom, amikor hallom, hogy mocorog, szuszog. Zsolti ramatyul van: napközben csak szédeleg, lassan mozog, tekintete zavart. Szervezete nem tudott alkalmazkodni az 5800 méteres magassághoz...

Első állomásunk a 3700 m magasan lévő Nyalam volt, ezután a 4300 méteren lévő Tingriben aludtunk. Amint azt az előző beszámolómban írtam, az Everest alaptáborában szoktattuk magunkat a magassághoz, majd 5200-ról visszamentünk Tingribe. Itt kicsit pihentünk, majd két alvással feljöttünk ide, 5800-ra.

Tóth Zsolt hazánk egyik legjobb operatőre, olyan filmeket fényképezett, mint az "Arccal a földnek" és a "Puskás Hungary".  Az Erőss Zsolt felépüléséről szóló dokumentumfilmben április óta dolgozik – jártunk együtt az Alpokban, és Zsolt jól bírta a strapát. Az viszont kiszámíthatatlan, hogy a magasság hogyan hat az emberi szervezetre. Van, aki  jobban bírja, és van, aki pedig egyáltalán nem képes alkalmazkodni a megváltozott környezethez. 

Mi egy pulzoximéternek nevezett műszerrel mérjük a vérben oldott oxigén százalékos arányát. Egy egészséges felnőtt tengerszinten 100 %-ot produkál; Tóth Zsolt értéke itt 60%. Ez életveszélyes. A komoly gond az, hogy ha ennyi idő alatt nem tudott akklimatizálódni, akkor hiába megy lejjebb, akkor ezután sem fog javulni.  Zsolt most elindul haza.

Ma megkezdjük a táborlánc építését. 
Erőss Zsolt, Szlankó Zoli, Horváth Tibor és én elindulunk az egyes táborba. Ez 6400-on van...

 

Erőss Zsolt írja:

Alaptáborunk 5700 méteren van, rengeteg az expedíció. Szemben velünk a hegyen a 2. táborig látszik nyom. Az alaptáborok sora kb. egy kilométer hosszan húzódik egy moréna nyelven, amely alatt gleccser található. Mi a felső részen vagyunk már rendezett tereppel, jó konyhával.

 Lajosnak a gépe szarakodik és a kommunikáció is, de nem lehet gond, van itt technika elég.

A lábam jól van, a lábakkal még kísérletezek, de egyenlőre minden ok. Két nap alatt jöttünk fel és azért volt tréfásan lemerítő, mert könnyű rövid sétának ígérték mindkét napot. Caplatás és volt, kb. öt órás mindkét menet.

Közben a másik, háromfős csoport is halad, Mécs László levele Nyalamból (3800m), ahol szeptember 10-én tartózkodtak:

Elhagytuk Katmandu nyüzsgő forgatagát, s nekivágtunk a nagyjából 180 km-es útnak, mintha a Badacsonyra indulna az ember Budapestről, akkora a táv, mégis - akárcsak fő csapattestünknek - 12 órát vett igénybe. Katmanduba érkezesünk éjjelén hatalmas égszakadás zúdult a városra, s a hegyvidékre is, ennek hozadéka, hogy az autóutakat földcsuszamlások, sziklaomlások torlaszoljak el. Jelen esetben 3 helyen tettek átjárhatatlanná a Katmandut Tibettel összekötő útvonalat.

Ilyenkor a környékén lévő, csekély számú munkagép próbálja meg szabaddá tenni az utat, sokszor több napos munkával érve el eredményt. s aztán jön az újabb esőzés, s a sziszifuszi munka folytatódik... Várakozni tehát nem nagyon érdemes a torlaszoknál. Kialakult egy jól működő rendszer: a torlaszokon teherhordók szállítják át a csomagokat, s a túloldalon új szállítóeszközökbe pakolják. Ott van nagyobb probléma, ahol két csuszamlás közé nem rekedt be semmilyen mozgósítható jármű. Ilyenkor a teherhordók viszik tovább terhüket addig, míg el nem érik a következő járművet. Ez a fajta utazás igencsak kalandos es lassú, de éppen ez a szép benne.

Délután óriási zápor zúdult le ránk, de szerencsére ekkor már legeslegutolsó autónkban ültünk, s hamarosan elértük a nepáli határtelepülést, Kodarit. Reggel sikeresen átléptünk a határon, ám kísérőnk vízuma még nem érkezett meg ekkorra, amit mi elég nehezen értettünk. Végül is ő Kodariban várakozik, de reméljük, hogy hamarosan befut expedíciós felszerelésünkkel. A 9 evvel ezelőtti állapotokhoz képest a kínaiak által alaposan felújított úton gyorsan elértük a 3800 méteren fekvő Nyalamot. A városka is sokat fejlődött az elmúlt évtizedben.

A magasságunk már elindítja szervezetünk akklimatizációját, ezt most egy kis hegyi túrával igyekszünk serkenteni. Holnap továbbutazunk Tingribe, 4200 méterre.

http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=115455713...,86.673889&spn=1.316446,1.766052&t=h&z=9&iwloc=A

----------

Az expedíció másik fele (Gál László, Wetzl Péter, Mécs László) is halad, beszámolójuk lentebb található:

A webbeteg.hu beszámolója:

Szeptember 6-án egy Bahreinben töltött éjszaka után a Gulf Air szárnyain mi (Gál László, Wetzl Péter, Mécs László) is megérkezünk Katmanduba. Itt két napot töltünk, míg elintézzük a kínai vízumot, meg amit még szükséges.

Tegnap meglátogatott minket a 88 esztendős Miss Hawley, aki évtizedek óta él Nepálban tudósít a hegymászó expedíciókról, s elévülhetetl

en érdemeket szerez az un. Himalája Adatbázis létrehozásában. 

Már első este bőrig áztunk, nehogy megfeledkezzünk arról, hogy a monszun még nem ért véget. Szervező serpánktól megtudjuk, hogy ez a tény – szokás szerint – kihatással van továbbutazásunkra is, földcsuszamlások, áradások teszik járhatatlanná az út egyes szakaszait.

Fő csapattestünknek is 12 órába telt (4 helyett), míg elérte a tibeti határt. Emlékszem 2001-ben a Csomolungára (Everest) igyekezvén két helyen is az apostolok lovára kellett váltanunk, közel 4 tonnányi felszerelésünk szakaszos szállítására pedig sok tucat hordárt kellett hirtelen fölfogadnunk. Ez persze nem volt betervezve a költségvetésben, s még csak az út elején jártunk. Sok expedíción fogalmazódott már meg bennünk, hogy ha elérjük az alaptábort onnan már csak mászni kell…

A határátlépés után Zangmuban toltjuk az éjszakát, másnap megkezdjük emelkedésünket a Tibeti-fennsík felé. Ezen a szakaszon az óceáni légtömegek heves fölemelkedésre kényszerülnek így itt mindig sok a csapadék – ebből kifolyólag a vegetáció is igen dús. Estére elérjük Nyalamot, melynek 3400 méteres magassága erőteljesen beindítja akklimatizációnkat. A rákövetkező napon 4000 m fölé emelkedünk, a kietlen, poros fennsíkra.

A vadnyugati hangulatú település, Tingri, ahol ördögszekereket kerget a szél, lesz a szálláshelyünk. Cserzett arcú, hosszú hajfonatos, észak-amerikai indiánokra emlékeztető tibetiek fogadnak minket, akik ugyanúgy rosszul bírják az alkoholfogyasztást.

A 4200 méteres magasság némi fejfájást is okozhat nekünk, de a másnapi fölemelkedés a közel 5000 m magas alaptáborba, lesz az igazi próbatétel. És az állandóan kellemetlenkedő északi szél, meg persze az ingerszegény környezet a növényzet teljes hiánya. Még szerencse, hogy hamarosan átlépünk a hegyek, a hó és a jég varázslatosan kék birodalmába…

 

----------

2010.09.09 20:00

Kollmann András beszámolója az extrem.hu-n:

Néhány órája érkeztünk meg a Cho-Oyu alaptáborába. Itt végre otthonosan mozgunk, az eddigi hányattatások után jól esik a rendezettség. Ezt a levelet a közösségi sátorból írom: nepáli szakácsaink, Pasang és Gyalzen épp a vacsorát főzik…

Az előző napokat akklimatizációval töltöttük. 
Ez azt jelenti, hogy szoktattunk a szervezetünket a magassághoz.  

Felmentünk az Everest északi alaptáborába, és kétszer 5200 méter magasságban aludtunk. 
A ritka levegőt csak Erőss Zsolti és az expedíció vezetője, Kollár Lajos viselték jól, a csapat többi része csak szédelgett. 
Én ilyen kínzó fejfájást még soha nem éreztem: az első nap olyan volt, mintha kívülről acélpánttal szorították volna a koponyámat, belül pedig légkalapáccsal dolgozott egy regimentnyi melós.

Igyekeztünk mozogni: felmentünk a hegymászó-temetőbe leróni tiszteletünket
az Everest áldozatai előtt. Megrendítő volt látni a sok névtáblát – sok
lélek, akik odavesztek. 
Álltunk Reinhard Wlasich, Dr. Gárdos Sándor és Várkonyi László síremléke előtt és egyikünk sem tudott mesgszólalni… 

2010.09.08 22:00

Kollár Lajos jelentése a Cho Oyu alaptáborából:

Ma egy nappal korábban feljöttünk a Cho-Oyu alaptáborba. Azért egy nappal korábban a tervezettnél, mert az Everest trekk magasság (5300 m körül) nem mindenkinek tett jót így hirtelen. Visszajöttünk tegnap Tingribe (4300 m), és egy kicsit pihentünk. Mára mindenki elfogadható állapotba került és elindult a Cho-Oyu expedíció az alaptábor elérésével. Itt már vártak sherpáink a teljes expedíciós felszereléssel. Holnap reggel jakokra pakolunk és két napig gyalogolunk az 5800 méteren fekvő, előretolt alaptáborig (ABC). Ez lesz a bázisunk az egész expedíció alatt.

2010.09.08 20:00

A himalajaexpedicio.hu beszámolója

 A csapat elindult a Cho Oyu alaptábora felé

A Kollár Lajos vezette Magyarok a világ nyolcezresein 2010-es expedíciósorozata elhagyta a Mount Everest alaptáborát, amelynek környékén napokig akklimatizációs túrákat tettek. A vállalkozás tagjai jól vannak, a kedd estét Tingriben töltötték, szerdán pedig elindultak a Cho Oyu 4910 méter magasan fekvő alaptáborába.

Közben szerencsésen megérkezett Katmanduba az expedíció újabb három tagja (Mécs László, Gál László és Wetzl Péter), hogy legkésőbb az alaptáborban csatlakozzanak többiekhez. Mécs László és Wetzl Péter célja, hogy lesíeljenek a Cho Oyu csúcsáról.

"Szenzációhajhász korunkban fontosnak tartom, hogy egy extrém célkitűzés, és maga a teljesítés reális, valódi legyen. Ami síelésünket illeti, a Cho Oyu (8201 m) adottságai lehetővé teszik, hogy egészen a csúcsról addig, ameddig hó van, lesíelhessünk. Azaz nem egy erőltetett, kivitelezhetetlen célkitűzésről van szó" - írta Mécs Nepálból.

----------

A hét tagú előörs szombaton megérkezett a Tibeti-fennsíkon lévő Tingribe. Innen akklimatizációs túrára indulnak az Everest északi fala alá.

Kollár Lajos beszámolója:

4 óra körül megérkeztünk Tingribe. A felszerelésünk követett bennünket 2 óra múlva. Tehát, minden és mindenki együtt van. Sherpáink - Passang és Gyalsen - a tavalyi Manaslu-expedícióból örököltük őket, külön kérésre. Nagyon nagy megelégedésünkre dolgoztak. A felszerelések és egy kevés élelmiszer és háló felszerelés átpakolása után itt töltjük az éjszakát és reggel elindulunk Rongbukba és estére az Everest alaptáborban leszünk.

A felszerelés java része egyenesen a Cho-Oyu alaptáborba megy, és sherpáink fölépítik a tábort. Mi 2 napot túrázunk az É-fal körzetében és Tingrin keresztül mi is a Cho-Oyu alaptáborba megyünk, ahová időközben megérkezik Mécs Laci, Gál Laci és Wetzl Péter. Reméljük!

Lényegében mindenki jól van, kisebb torok- és fejfájás előfordul. Katona dolog, nagyon hirtelen emelkedtünk és egy 5120 m-es hágón is átjöttünk. Remélem, az akklimatizációs túra sikeres lesz.

Kollmann András beszámolója az extrem.hu-n:

p r o l ó g

Egy hegymászó-expedíció nagyjából azt jelenti, hogy az ember összesűríti az életéhez szükséges összes tárgyat két hatvan literes műanyaghordóba. 
A dolognak megvan az előnye, a gondoskodás miatt a ruhák és a műszaki cuccok még a legmostohább időjárásban is szárazak maradnak. A hátránya viszont az állandó pakolás.  Esetünkben a helyzet úgy áll, hogy mindenkinek van két hordója, plusz egy hátizsákja. Az utóbbiban a napi használati cuccok laknak, a hordóban pedig az összes többi felszerelést tároljuk. Ha valami rendkívülire van szükség, mondjuk aksitöltőre vagy hasmenésre való gyógyszerre, akkor jön a kutakodás... 
Pillanatnyilag a Tibeti-fennsík egy kisvárosában, Nyalamban vagyunk. 
Ma jöttünk át Nepálból Kínába. A határátkelésnek két markáns jele van. Az egyik, hogy itt olyan betonúton haladunk, ami akár Ausztriában is megállná a helyét, és ez igancsak kellemes felüdülés a nepáli zötykölődés után.  A másik jel pedig a táj változása. Nepálban dzsungel borította a hegyoldalakat, itt Tibetben viszont alig van növényzet. Holnap érünk Tingribe, innen  lehet megközelíteni a Cho Oyu és az Everest alaptáborát.  
Az utazás tartogat kihívásokat: egy 5200 méter magas hágón kell átkelnünk autóval...

n e m   m e s e 

Aki nem bírja a várakozást, jobb, ha nem megy Ázsiába. 
A nyugati kultúrkörben komolyan veszik az óraszerinti időt, a perceknek jelentése van. A mediterrán országokban már sokkal lazábban kezelik a napokat és az órákat, Afrikában és Ázsiában meg egyenesen tesznek az időre. 
Itt az időre embernek nincs hatása, ezért aztán nem is nagyon foglalkoznak vele. 
A pillanat a fontos – ez az a „folyam”, amivel az emberek sodródnak, és még akkor sem kapálódznak, ha a pillanat úgy dönt: lecövekel, és nem halad előre. 
Utazás közben volt rá alkalmunk, hogy mi is elmélyedjünk a pillanatban... 
Csütörtök hajnalban indultunk Kathmanduból a határ felé: 110 kilométert tettünk meg egy nap alatt. Az út jó része várakozással telt. Hosszú órákat várakoztunk  forgalmi akadályok, bandaháború, földcsuszamlás és emberi ostobaság miatt. 

Csütörtök hajnalban beraktunk 800 kg alaptábori felszerelést és a fejenkénti két privát hordót egy 20 személyes buszba. Ezt a járgányt még egy korrupt román rendőr is azonnali hatállyal kivonná a forgalomból, de itt még vagy 20 évig szállítja majd a népet. 
Már a Kathmanduból való kijutás sem volt egyszerű, mert  a városból kivezető főútvonal körübelül olyan széles, mint a Hármashatárhegyre vezető betoncsík, a forgalom viszont megegyezik a nagykörútéval. Kamionok, teherautók, buszok és személyautók tülkölnek minduntalan, közöttük motorosok cikáznak. 
Az aszfalt néhol hiányzik, hatalmas kátyúkat kell kerülgetni. Azt hittem, ha kiérünk a városból, kicsit gyorsabban haladunk majd, de tévedtem... 
Az út elkezdett kanyarogni, és minden forduló kihívást jelentett a hosszabb járműveknek, mivel átlógtak a másik sávba. 
Emiatt aztán minden kurfli egy rövid megállót is jelentett. Egy darabig még csak-csak haladtunk, aztán beállt a dugó. Leszálltunk a buszról és végeláthatatlan sort láttunk magunk előtt. Kiderült, hogy két falusi banda összeverekedett,  a helyszínre érkező
rendőrség  pedig elvitte a balhé főkolomposait. 
A bunyóban vesztes fél követelte, hogy a zsaruk engedjék el a bandavezért, és követelésüknek útlezárással adtak hangot. A nepáli utazóközönség sztoikus nyugalommal várta, hogy valami történjék. Nagyjából egyórás téblábolás után megindult a sor; reméltem, hogy ezzel megúsztuk. 

f ö l d i n d u l á s

Egy festői helyen ebédeltünk, aztán pár kilométeres haladás után ismét megtorpantunk. Földcsuszamlás történt – másfél méter kővel kevert sár került az útra. A földcsuszamlás gyakori Nepálban, különösen a mostani monszunvégi időszakban. Három hónap szakadatlan esőzés után a meredek hegyoldalak könnyen omlanak. Most egy falu melletti tanyán történt a baj, egy házat el is vitt az ár. 
Több kilométeres sor állt alakult ki a földcsuszamlás mindkét oldalán. 
Senki sem tudta, mikor érkezik a buldózer, ami megtisztítja az utat. Ilyen esetben lehet, hogy akár napokig kell várakozni. 

Ezért aztán a helyiek azonnal felcsaptak teherhordónak. Kamionok és mikrobuszok teljes tartalma vándorolt a vállukon egyik oldalról a másikra. Az élelmes sofőrök a vesztegelés helyett inkább leadják a népet vagy az árút, és a másik oldalról érkezett szállítmánnyal indulnak abba az irányba, ahonnan jöttek. Nekünk nem volt sietős, így várakoztunk.  A teherautó-sofőrök igyekeztek hasznosan eltölteni a várakozás óráit. Az út melletti vízfolyásokból megtöltötték vödreiket, és lemosták járgányaikat. Az utazóközönség beszélgetett, illetve az összedőlt házak körül serénykedő katonákat bámulta. Két-három óra után elindultunk. Mentünk egy picit, néha tengelyig süllyedtünk abban a sárban, ami a már eltakarított földcsuszamlások után maradt. Voltak helyek, ahol nem is volt aszfalt, vagy döngölt út, csak keréknyom a kövek között.  Egy ilyen útszakaszon egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy alaptábori sherpáink izgatottan kiabálnak, és ugranak ki a busz nyitott ajtaján. 
Egy patakvölgyben hirtelen megindultak a kövek: az 5-6 köbméter gránit egyenesen felénk tartott. A sors úgy alakította az dolgot, hogy a kövek megálltak...

Ezután jött a leghosszabb kényszermegálló. Egy falu közepén eltömődött az utat keresztező vízelvezető csatorna. A helyi erők attól tartottak, hogy ha a kamionok és a buszok rámennek az eláztatott útra, akkor földcsuszamlás történik. 
Joggal féltek ettől, mert a falu egy völgy peremére épült. Markolóval próbálták megtisztítani az átfolyó bejáratát. Több teherautónyi követ termeltek ki, amit az áradás sodort oda. A munkát egy rendőr irányította, akinek persze kevés elképzelése volt arról, mit is kéne valójában tenni. 
A helyzet másfél óra kotrás után sem javult. Ekkor egy másik fontos ember előállt az út átvágásának ötletével. Az 5 cm vastag aszfaltot hamar lezúzta a markoló, ástak egy árkot a felduzzadt víznek. Mi a műveletet egy vegyesbolt teraszáról néztük, ahol egy helyi specialitás,  a Khukuri rum élvezetének hódoltunk. Nagyjából 1 métert leeresztettek a felduzzadt vízszintből, majd betemették a gödröt. 

Az útzár mindkét oldalán várakozó 5 km hosszú kocsisor végre elindult. 

 

----------

Az expedíció  és a felszerelés is szerencsésen megérkezett Nyalamba. 

2010.09.03 18:15

Megerkeztunk Nyalamba es a hordoink is itt vannak. Tul vagyunk a kajan, semmi kulonos nem tortent velunk ma.
Megyek aludni, mert holnap indulunk tovabb es kell a pihenes.

----------

Az expedíció átlépte a tibeti határt. Dzsipekkel és teherautókkal tartanak a 4200 m magasan fekvő Nyalam városába. A holnapi célpont az 5000 m magasan fekvő Tingri, majd Rongbuk kolostor.

2010.09.03 10:00

Komplikaciok nelkul atleptuk a tibeti hatart.Mai celunk Nyalam varosa, ahol szallodaban alszunk, ide teherautoval es dzsipekkel megyunk, ha minden igaz, 4200 meteren van.Holnap megyunk Tingribe, ami 5000 koruli, utana pedig a Rongbuk kolostorhoz es az Everest eszaki alaptaborhoz.

----------

2010.09.01 12:00

Szeptember 2-án hajnalban indulunk a Tibeti határra. Kodari az utolsó nepáli település, úgy hírlik előtte van útleszakadás és vagy három kilométert gyalog kell mennünk. A rengeteg cuccra meg teherhordók kellenek. A leszakadás túloldalán folytatjuk busszal, teherautóval, dzsippel, ami akad. A tibeti része Zangmu az első település.

Kollmann András beszámolója az extrem.hu-n

Három napja vagyunk Kathamanduban és mindannyian boldogok vagyunk, hogy ma hajnalban végre elindulunk Tibet felé. 

Nepál fővárosa a turisták többségének kellemes hely, tele misztkus szentélyekkel, kolostorokkal, szerzetesekkel és keleti csecsbecséket kínáló üzletekkel. 

Nekünk viszont most nem az önfeledt lébecolásról szóltak a napok, hanem munkáról. Majd másfél hónapot fogunk eltölteni a világ hatodik legmagasabb hegyén, a Cho Oyu-n. A 5400 méteren lévő alaptáborban olyan kényelmet kell teremtenünk, ahol regenerálódni lehet. A legfontosabb ügy az élelmezés. Kilenc ember ennyi idő alatt mázsákban kifejezhető mennyiségű kaját fogyaszt el. A másik fontos tényező a kényelem. Szükség van alaptábori konyhasátorra ahol enni és melegedni lehet, wc-sátorra. Aztán itt van az eletronikus eszközök működtetése. A Tibeti fennsíkon nincs konnektor, úgyhogy magunknak kell áramot csinálnunk. Ehhez kell egy aggregátor. Aztán kell egy csomó hegymészófelszerelés. Ha mindezek megvannak, akkor a tetejébe az egészet fel kell juttatni jó magasra az Isten háta mögé. Ez az egész még 2010-ben is szép feladat, pedig napjainkban már egy nap gyaloglással megközelíthető egy olyan hegy alaptábora, mint a Cho Oyu.

Alkudozás

Az utóbbi napok alkudozással teltek. Kollár Lajossal – az expedíció vezetője – az Ang Rita Treks and Expeditions irodánál kezdtük az alkudozást. Ők intézik a csúcsengedélyünket és a kínai vízumot, feljuttatják az alaptábori felszereléseket és kaját a hegyre, biztosítanak egy szakácsot stb. Ez persze szépen csomómentesen hangzik, ám a valóságban az ügy tele van bökkenőkkel. Az első csatát a jakok kérdésében vivtuk. Elvileg fejenként három jakot kapunk arra, hogy minden cuccot felcipeljünk az alaptáborba. Egy ilyen bivalyszerű állat olyan 40-60 kg cuccot cipel a hátán. Az iroda munkatársai úgy gondolták, hogy ők az alaptábor felszereléséhez kimerítik a kereteinket, mi hegymászók pedig extra jakokat bérlünk darabját 200 dollárért. Nepáli barátaink abból indultak ki, hogy nekünk a bőrünk alatt is pénz van. Ebben az ügyben hamar dűlőre jutottunk, némi számolgatás és meggyőzőerő bevetésével. A következő pont a gáz kontra benzinfőző volt.  
 

Aggregátor

"Not working Sir"

Amikor itt minden szervezési kérdést megoldottunk akkor jött az aggregátor kálvária. A tavalyi felszerelés meghibásodott, Ang Ritáék ugyan állítólag megjavíttaták ám az áramfejlesztő meg se makkant. Jött a szerviz, helyi erők fejcsóválása. A helyi szakik nem tudtak életet lehelni a masinába. Hosszas keresgélés után találtunk egy olyat ami a céljainknak megfelel. Megalkudtunk, kipróbáltuk, elhoztuk. Mindezt ázsiai tempóban, szóval elment vele az idő. Mialatt mi Lajossal ebben utaztunk, Erőss Zsolt, Horváth Tibi és Szlankó Zoli egyesült erővel segítettek a filmes stáb operatőrének felruházásában. Sátor, kesztyű, pehelynadrág, gleccserszemüveg. Ők is kialkudozták magukat jó alaposan.

Indulás Tibet felé

Most néhány óra múlva elindulunk Tibet felé. Az utat állítólag elvitte egy földcsuszamlás, szóval három km-t cipekednünk kell majd. A határon alszunk és pénteken lépünk be Kínába.Ott némi trekkingel kezdünk, felmegyünk az Everest alaptáborába. Erre azért van szükség, hogy szokjuk a magasságot, ezt hívják akklimatizációnak. 

A Cho Oyu expedíció ma hajnalban hagyta el Katmandut és indult a tibeti határra. Búcsúképpen álljon itt két exkluzív, csak a 4bakancs számára készített életkép, amit a nyüzsgő főváros forgatagában illetve a felszerelés beszerzése közben készítettek barátaink:

(Igen, mindkét képen rajta van Zsolt, tessék szépen megkeresni!)

Amíg mi a a Dolomitokban múlattuk az időt a Cho Oyu expedíció elindult és meg is érkezett első állomáshelyére, Katmanduba. Facebook oldalukon azonban folyamatosan követhető, hogy éppen hol járnak. Hírek, történések, képek percről perce. Lájkoljátok itt.

Néhány kép az elmúlt napokból:

Közeledik augusztus vége, a Cho-Oyu expedíció indulásának ideje. A http://himalajaexpedicio.hu segítségével tekintsük át az expedíció céljait, tagjait:

A tervek

A 2010-es Cho-Oyu (rehab) expedíció augusztus 29.-én, 7:50-kor indul Ferihegyről.

Elég népes csapatot sikerült összehozni. Van trekkinges, síző és forgatócsoport is a résztvevők között. Nem szabad elfelejteni , hogy ez a csapat elsősorban Zsolt visszavezetését a magashegyekbe és 9. nyolcezrese megszerzését szolgálja. Ezért is esett a választás a Cho-Oyu-ra. Ennek a hegynek az alaptábori megközelítése nem jelent - különösebb - gyaloglási nehézséget, ami Zsolt csonkolt lábának protézistűrő állapotában nem hátrány.

Terveink szerint ellátogatunk az Everest Rongbuk alaptáborba és akklimatizációs túrákat teszünk az É-i fal alatt is.

Szeptember 11.-én érkezünk a Cho-Oyu alaptáborba, ott találkozunk azokkal a társainkkal akik az Everest kiránduláson  nem vesznek részt és kezdődik a táborlánc kiépítése, a mászás.

Terveink szerint - legkésőbb - október 22.-én érkezünk haza.

A csapat

	Erőss Zsolt Az első magyar hópárduc számos Tien-San, Kaukázus, Pamír és Himalája-expedíció eredményes tagja volt. Nyolc nyolcezres csúcs - a Mount Everest (8850m), a Dhaulagiri (8167m), a Makalu (8463m.), a Nanga Parbat (8125m), a Gasherbrum II (8035m), a Hidden Peak (8068m), a Broad Peak (8047m) és a Manaslu (8156m) csúcsmászója, Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója. Hegyi vezető, síoktató. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét. 2010 január elején súlyosan megsérül a Magas Tátrában melynek következtében jobb lábának alsó részét csonkolni kellett. Az eltelt fél év alatt teljesen felgyógyult és láb- protézis segítségével folytatja a mászást.
	Mécs László 15 dél-amerikai és ázsiai hegymászó expedíció résztvevője, szervezője. A 2001-es Millenniumi Mount Everest Expedíció vezetője. Az oxigénpalack és magashegyi teherhordók (serpák) nélküli mászás elkötelezett híve. Hegymászó oktató és vizsgabiztos. 2002 ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét
	Kollár Lajos Az expedíció vezetője-szervezője A hegymászást 1972-ben kezdte. Tátra, Alpok, Kaukázus, majd az 1997-es és a 2001-es sikeres Grönland expedíció szervezője és résztvevője. A 2003-as Gasherbrum; a 2005-ös MOL-K2 (8035, és 8611 m. Karakorum – Himalája, Pakisztán); a 2006-os Dhaulagiri (8167 m. Himalája, Nepál); a 2007-es Hidden Peak (8068m.) és Broad Peak (8047m. Karakorum-Himalája, Pakisztán); a 2008-as Makalu (8463 m. Himalája, Nepál); és a 2009-es Manaslu (8156 m. Himalája, Nepál) expedíciók vezetője, szervezője.
	Szlankó Zoltán 1984-ben barlangászással kezdte, majd hegyimentő és jégmászó-technikai tanfolyamok  Ausztriában. Mászások Dél Amerikában Ecuador, Tungurahua, Cotopaxi. Indiai Himalája, Satopanth próbálkozások. Nepál, Khumbu és Langtang Himal. Pakisztán, Diran É.i fala. Évente több Tátra és Alpok mászás.
	Horváth Tibor 6 éve kezdett síelni és mászni. Másfél éve Ausztriában a Magas Tauern Nemzeti Park közelében él sokat mászik alpesi szikla és jégutakat, hegyivezetéssel foglalkozik. A Himalájába először készül. Erőss Zsolt tanítványa, leendő hópárduc.
	Wetzl Péter Alpesi síző, síoktató. 1984 től a Budai Alpin Club tagja. Síoktató diplomát szerez Ausztriában, majd a magyar oktató képzésben. Több hazai és nemzetközi síalpinista versenyen jó eredmények. Néhány Alpokbeli 4000 es megsízése után egy hónap  a Pamírban.  Lesízett a  Mt..Mc Kinley (6200m) csúcsáról majd  2006 ban a Mustagh Ata (7546m) csúcsáról is. Magyar vendégek oktatására síiskolát indított Olaszországban. Évente 4 hónapot tölt a Dolomitokban, sok lehetőséget kapva a sítúrázáshoz. Célja az expedícióban: lesízni a Cho Oyu 8201 méteres csúcsáról.
	Kollmann András "A Hópárduc talpra áll" címmel dokumentumfilm készül Erőss Zsoltról. A  90 perces film a hegymászó baleset utáni felépülését mutatja be. Tóth Zsolt operatőr és Kollmann András rendező a Himalájába is elkísérik a legsikeresebb magyar hegymászót és a „Magyarok a világ nyolcezresein“ csapatát. Tóth Zsolt számos magyar és nemzetközi nagyjátékfilmben dolgozott operatőrként.  Kollmann András a film rendezője  otthonosan mozog  hegyi terepen: előző alkotása, az Adrenaline and Turbulence című dokumentumfilm két siklóernyős drámai karrierjét dolgozta fel. András gyakrolott sziklamászó, 1995-ben és 1996-ban az El Capitan hatalmas sziklafalán mászott utakat, 1997-ban a Pamír-Altáj hegységben vett részt egy nagyfalas sziklamászó expedíción.
	Tóth Zsolt