(Igen, mindkét képen rajta van Zsolt, tessék szépen megkeresni!)
Amíg mi a a Dolomitokban múlattuk az időt a Cho Oyu expedíció elindult és meg is érkezett első állomáshelyére, Katmanduba. Facebook oldalukon azonban folyamatosan követhető, hogy éppen hol járnak. Hírek, történések, képek percről perce. Lájkoljátok itt.
Néhány kép az elmúlt napokból:
Erőss Zsolt szeptemberben újra egy 8000 méter magas hegycsúcsot akar megmászni. Januárban egy hegymászóbaleset után amputálni kellett a jobb lábát térd alatt. A TV2 Tények interjúja a tervezett visszatérésről.
Közeledik augusztus vége, a Cho-Oyu expedíció indulásának ideje. A http://himalajaexpedicio.hu segítségével tekintsük át az expedíció céljait, tagjait:
A tervek
A 2010-es Cho-Oyu (rehab) expedíció augusztus 29.-én, 7:50-kor indul Ferihegyről.
Elég népes csapatot sikerült összehozni. Van trekkinges, síző és forgatócsoport is a résztvevők között. Nem szabad elfelejteni , hogy ez a csapat elsősorban Zsolt visszavezetését a magashegyekbe és 9. nyolcezrese megszerzését szolgálja. Ezért is esett a választás a Cho-Oyu-ra. Ennek a hegynek az alaptábori megközelítése nem jelent - különösebb - gyaloglási nehézséget, ami Zsolt csonkolt lábának protézistűrő állapotában nem hátrány.
Terveink szerint ellátogatunk az Everest Rongbuk alaptáborba és akklimatizációs túrákat teszünk az É-i fal alatt is.
Szeptember 11.-én érkezünk a Cho-Oyu alaptáborba, ott találkozunk azokkal a társainkkal akik az Everest kiránduláson nem vesznek részt és kezdődik a táborlánc kiépítése, a mászás.
Terveink szerint - legkésőbb - október 22.-én érkezünk haza.
|
|
Erőss ZsoltAz első magyar hópárduc számos Tien-San, Kaukázus, Pamír és Himalája-expedíció eredményes tagja volt. Nyolc nyolcezres csúcs - a Mount Everest (8850m), a Dhaulagiri (8167m), a Makalu (8463m.), a Nanga Parbat (8125m), a Gasherbrum II (8035m), a Hidden Peak (8068m), a Broad Peak (8047m) és a Manaslu (8156m) csúcsmászója, Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója. Hegyi vezető, síoktató. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét. 2010 január elején súlyosan megsérül a Magas Tátrában melynek következtében jobb lábának alsó részét csonkolni kellett. Az eltelt fél év alatt teljesen felgyógyult és láb- protézis segítségével folytatja a mászást. |
 |
Mécs László15 dél-amerikai és ázsiai hegymászó expedíció résztvevője, szervezője. |
|
|
Kollár LajosAz expedíció vezetője-szervezője A hegymászást 1972-ben kezdte. Tátra, Alpok, Kaukázus, majd az 1997-es és a 2001-es sikeres Grönland expedíció szervezője és résztvevője. A 2003-as Gasherbrum; a 2005-ös MOL-K2 (8035, és 8611 m. Karakorum – Himalája, Pakisztán); a 2006-os Dhaulagiri (8167 m. Himalája, Nepál); a 2007-es Hidden Peak (8068m.) és Broad Peak (8047m. Karakorum-Himalája, Pakisztán); a 2008-as Makalu (8463 m. Himalája, Nepál); és a 2009-es Manaslu (8156 m. Himalája, Nepál) expedíciók vezetője, szervezője. |
|
|
|
|
|
Szlankó Zoltán1984-ben barlangászással kezdte, majd hegyimentő és jégmászó-technikai tanfolyamok Ausztriában. Mászások Dél Amerikában Ecuador, Tungurahua, Cotopaxi. Indiai Himalája, Satopanth próbálkozások. Nepál, Khumbu és Langtang Himal. Pakisztán, Diran É.i fala. Évente több Tátra és Alpok mászás.
|
|
|
Horváth Tibor6 éve kezdett síelni és mászni. Másfél éve Ausztriában a Magas Tauern Nemzeti Park közelében él sokat mászik alpesi szikla és jégutakat, hegyivezetéssel foglalkozik. A Himalájába először készül. Erőss Zsolt tanítványa, leendő hópárduc.
|
|
|
Wetzl PéterAlpesi síző, síoktató. 1984 től a Budai Alpin Club tagja. Síoktató diplomát szerez Ausztriában, majd a magyar oktató képzésben. Több hazai és nemzetközi síalpinista versenyen jó eredmények. Néhány Alpokbeli 4000 es megsízése után egy hónap a Pamírban. Lesízett a Mt..Mc Kinley (6200m) csúcsáról majd 2006 ban a Mustagh Ata (7546m) csúcsáról is.Magyar vendégek oktatására síiskolát indított Olaszországban. Évente 4 hónapot tölt a Dolomitokban, sok lehetőséget kapva a sítúrázáshoz. Célja az expedícióban: lesízni a Cho Oyu 8201 méteres csúcsáról.
|
|
|
Kollmann András"A Hópárduc talpra áll" címmel dokumentumfilm készül Erőss Zsoltról. A 90 perces film a hegymászó baleset utáni felépülését mutatja be. Tóth Zsolt operatőr és Kollmann András rendező a Himalájába is elkísérik a legsikeresebb magyar hegymászót és a „Magyarok a világ nyolcezresein“ csapatát. Tóth Zsolt számos magyar és nemzetközi nagyjátékfilmben dolgozott operatőrként. Kollmann András a film rendezője otthonosan mozog hegyi terepen: előző alkotása, az Adrenaline and Turbulence című dokumentumfilm két siklóernyős drámai karrierjét dolgozta fel. András gyakrolott sziklamászó, 1995-ben és 1996-ban az El Capitan hatalmas sziklafalán mászott utakat, 1997-ban a Pamír-Altáj hegységben vett részt egy nagyfalas sziklamászó expedíción. |
|
|
Tóth Zsolt |
Senki nem azt írja, ami, hanem azt, ami szeretne lenni.
(Kosztolányi, idézi Esterházy Péter)
(Figyelmeztetés: Az eddigi 4bakancs bejegyzésekkel ellentétben ez a post, a szó szoros értelmében blogbejegyzés (gyk. napló) lesz: szubjektív, szentimentális, hosszú és unalmas. Aki nem kíváncsi rá, vagy csak a képek érdeklik, az gyors görgetés módszerével haladjon tovább.)
Erőss Zsolt és barátai minden évben kétszer egy-egy hetes hegymászótábort szerveznek Erdélyben: egyet télen a Retyezátban, egyet pedig nyáron (ez inkább már sziklamászó tábor), a Torockó melletti Kőközi-szorosban. Ez utóbbira hívott meg Tibi barátunk és (jó) kis szervezéssel sikerült a családi programot úgy alakítani, hogy ez a hét mindenképpen beleférjen. Tartottunk ám tőle rendesen, mivel még semmilyen sziklamászó tapasztalatunk nem volt, hogy hogyan fog ízleni a dolog, meg aztán felszerelést is kellett venni hozzá, nehogy kidobott pénz legyen. Így utólag visszanézve nem volt egy rossz döntés.
Hazafelé az úton vezetés közben gondolatban letisztázva a dolgokat (volt időm bőven, mert több mint 8 óra volt az út és mindenki aludt körülöttem) három dolog kristályosodott ki bennem, ami miatt igazi flash volt az elmúlt hét. Nézzük őket végig:
1. A mászás
Természetesen a mászás nem minden, csak én gondoltam naivan, hogy ennyiből áll az egész, külön meg kellett tanulni a kötélhasználatot, a szükséges csomókat, standépítést, expresszek és ékek használatát, biztosítást, összehangolt kommunikációt. Rá kellett jönnöm, hogy igen komoly koncentráció kell egy több köteles útvonal abszolválásához, lazítani, fényképezgetni, a tájat bámulni még nem vagyok elég felkészült.
Zsolt oktatott is, szóval és cselekedettel, mászás közeben, mellett csomókat mutatott (az ötödiknél már azt se tudtam, hogy egy perecet hogyan kell formálni), többféleképpen ereszkedni (próbáltam utána csinálni, de a vihar lekergetett a hegyről) és minden kérdésre válaszolt, ha valaki valami alapvető dolgot nem tudott vagy komolytalant kérdezett, csak kedélyesen nevetett.
Persze az igazi tanulást a gyakorlat jelentette: amikor a sportúton beleestem a kötélbe, mert az ujjaim már nem bírtak tartani, vagy beleültem a kötélbe pihenni és többet nem tudtam a falra visszakapaszkodni; amikor az előttem előmászó Tibitől próbáltam ellesi a mászótechnika minden fortélyát, aztán visszatérve a táborba tizedszerre is rákérdeztem a biztonságos stand kiépítésének mikéntjére; mindent és mindenkit figyelve, hogy minden mozdulat rutinná váljon - jó volt nagyon, szeretek így tanulni.
Jani, az általa igen nagy vehemenciával végzett mászó- és egyéb technikák átadása mellett arra is késztetést érzett, hogy a kecskesajt tárolásának rejtelmeibe is beavasson, a timsó és mosódió használatának előnyeit ecsetelje és fennhangon ismertesse minden fű, fa, virág latin nevét. Szelíd, ám harsogó káromkodásait egy idő után már ismerősen üdvözölte mindenki (“A moly egye meg!”) és biztató szavai hatására sokak lendültek át a holtponton.
Visszatekintve a megtett utakra (a sportutak neveire már nem is emlékszem) - Enyediek útja, Bagaméri, Lányok gerince, Prieteniei, Rejtett gerinc - nem volt eredménytelen ez a hat nap. És bár a Nyuszicsomót még nem tudom (és a Vadászt sem), úgy érzem, sikerült még egy lépést tennem a boldog öreg hegymászólét felé.
2. A helyszín
Rövid leszek: Erdély, Tordai hasadék, Torockó, Székely-kő - gimnazista korom tükörcserepei bújtak elő és ragadtak torkon. Itt az erdők zöldebbek talán, mint máshol, ahol ezüst hangú rigók énekelnek a nagy fákon, s hol a fenyők olyan mélyen kapaszkodnak a vén földbe, kitépni vihar se tudja másképpen, csak kettétörve. Járhattam bárhol a világban (jártam), ilyet csak itthon (otthon?) érez az ember.
3. A társáság
A táborozók Erdély és Magyarország minden szegletéből verődtek össze: Budapest és Kolozsvár, Veszprém és Vásárhely, Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Sepsiszentgyörgy, Mogyoród és Hétfalu, hogy a külföldön élő magyarjainkról ne is beszéljünk. Bemutatkozáskor csak úgy kapdostam a fejem, Csaba, Lóri, Hunor, Örs, Bori, Kata, Piró és a többiek, egy-egy simogatás a fővárosban egész más csengésű és hangulatú nevekhez szokott lelkemnek.
Mindenki tette a dolgát, az első táborozók és kezdőbbek reggelente Zsolt és Tibi köré gyűlve indultak a sport- vagy a könnyebb többköteles utak felé, a profik pedig önállóan párokban vagy kisebb csoportokban indultak saját utakra. Izgalmas volt látni a nap bármelyik szakában, hogy igen, ott a távoli gerincen mászik valaki, és igen, ő is velünk van és megcsinálta, fellépett, fent van, pijjog és integet!
Esténként a lobogó tábortűz köré gyűlő fáradt mászók (nem izolír, polifoam!): ki-ki a saját leveskéjét, rántottáját, teáját főzte vagy szatyrából falatozott; a körbejáró palackos sör (bocs, Bori !), bor és pálinka, keksz és szotyi, kolbász és egyéb földi jó; a 30 éves, evangélikus énekeskönyvbe szedett gitárral kísért dalok (az miért van, hogy miden generáció ezeket a dalokat énekli? mit tudtak Bródyék, Presserék és a társaik? mondjuk az is igaz, hogy a Micimackó ‘hava-zik-zik’-je aratta a legnagyobb sikert); az aznapi mászások sikereinek és nehézségeinek kielemzése; a jelenlévők és jelen nem lévők ugratása és sztorizgatása (volt olyan történet - a hogyan áztak el a dobok a patakon átkelve -, amit legalább háromszor, három külön verzióban hallottam); az ízes széköly viccek (Tudod a lovat?) és szakállas társaik.
Végigfeküdve a füvön megnyugtató érzés fogott el, amit már évek óta nem éreztem: itt minden ismerős, a hegyek, a felhők,a patak, a fák, a tehenek. Itthon vagyok, az enyéim közt!
A tábornak vége (de lesz jövőre is), az emberek szétszéledtek, hiányuk átjár, mint huzat a házon. Már másnap szinte fájt ez a hiány, a hegyek, a mászás, a tábortűz forró szene és a körülötte ülők izzó szeme.
És végül, itt a legkisebbik 4bakancs Vásárhely egyetlen túraboltja előtt, amit kis segítséggel sikerült felkutatni:
További képek itt:
Jövő héten a 4bakancs stábja mászócipőre cseréli a bakancsot (nem, nem kell megijedni, a blog címe nem változik), és a Erőss Zsolt és barátai által szervezett nyári sziklamászó táborban (Kő-közi szoros Torockó mellett, a pontos helyszínt lásd lentebb) fog részt venni. Igyekszünk Kaposvár legjobb sziklamászóivá felfejlődni.
Addig hallgassátok meg a Kispál vonatkozó számát illetve menjetek el a Szigeten az utolsó búcsúkoncertjükre:
És itt a térkép:
Lassan már nem moshatom le magamról, hogy Zsolt PR-osa vagyok (majd a kompenzációs csomagomról még egyeztetünk:), de ilyen a szerencsém: tegnap dél körül úgy alakult, hogy kocsiba kellett ülnöm, és a rádiót bekapcsolva ismerős hangra bukkantam. Végighallgattam a műsort (tegyétek ti is, Zsolt sok érdekességet mond), majd mindenféle archívumokat felkutatva megkerestem a letölthető, újrahallgatható verziót.
Íme (a 6. perc körül kezdődik):
(download)
Sikerült elkapnom ma este egy műsort a radiocafé 98.6-on (címe nyakkendő nélkül), ahol Zsolt volt a meghívott vendég. Előkaptam a telefonomat és rögzítettem, kisebb hibákkal, de élvezhető lett. Hallgassátok szeretettel, érdemes.
(download)
(Kösz Laci a tippet)
Erőss Zsolt újra nyolcezres csúcsokra tör: augusztus végén indul a Himalájába, hogy meghódítsa kilencedik 8 ezer méternél magasabb csúcsát, a Nepál és Tibet határán fekvő Cho Oyut - tájékoztatott a hegymászó szerdán.
A Venediger túrát szerencsésen letudva igen nagy meglepetésben volt részünk: Tibi felajánlotta, hogy a Venediger ház helyett az utolsó éjszakát inkább náluk töltsük a kb. 80 km-re lévő családi panziójukban (Hotel Sonnhof Rauris). Nem mellékesen megemlítette, hogy Erőss Zsolt is náluk szállt meg, így nem volt kérdéses a válaszunk; mentünk.
Zsolt ugyanis visszatért a hegyek közé, első túrája a a Rauris melletti Grubereck-re vezetett. A 2167 m magas csúcsot könnyedén abszolválta, bár lefelé út már nehezebben ment. Ő csak "caplatás"-nak hívta a dolgot, de a társaság így is alig bírta követni.
Heti programjában további túrák szerepelnek a környező hegyekben (Höchkönig hegység, Schwarzwand, Sonnblick valamint a Kitzlochklamm szurdok) és elnézve kicsattanó életkedvét, biztos vagyok benne, hogy már majd mindeniken túl is van.
(Kovács Krisztián fotója)
Eross Zsolt visszatérése a hegyekbe from andraskollmann on Vimeo.
Este aszokásos kedélyes modorában bemutatót tartott a legfrissebb összeállítású fotóiból, videófelvételeiből és végtelen türelemmel válaszolgatta meg a legbanálisabb kérdéseket is. Én alig tudtam a tartalomra figyelni, annyira lekötött Zsolt személyisége, bámultam közvetlenségét és egyszerűségét, ahogyan a halandó emberek számára hihetetlen dolgokról, helyekről és eseményekről mesél.
Comments [0]