Ásó, kapa, nagy harang - a Gloki
Az Uránia mozi kávézójában az utolsó egyeztetéskor még jó ötletnek tűnt, hogy pénteken induljuk túrázni és szombatra ütemezzük a csúcsmenetet. Az időjárásjelentések, mert több weboldalon is néztük, ellentmondtak egymásnak, sehol nem mondtak ragyogó jó időt, de nem is tántorítottak el. Utólag már bánom, főleg ha a lemenet napján készült képeket nézegetem, jobb lett volna egy napot csúsztatni, így megúsztuk volna a felmenet mindent eláztató esőjét és a csúcsmenet ködét, havát, fagyát és talán még a keresztig is feljutottunk volna. A Stüdlgrat utat terveztük, normál út lett belőle és sajnos az utolsó 50 métert már nem is tudtuk megtenni. No, de lássuk a részleteket:
Hol is jártunk, mi volt a cél? •
A Hohe Tauern nemzeti park három tartomány területére terjed ki, Karintia, Salzburg és Tirol. Összterülete 1.800 km2, mely a legnagyobb Közép-Európában. A nemzeti park területén találhatók alpesi területek, gleccserek, nagy falak, folyók, erdők és természetesen a legnagyobb osztrák csúcs a Grossglockner (3.798m) is itt található, további 300 hegycsúccsal melyek magasabbak 3000 méternél. Itt található a leghosszabb gleccser Ausztriában, a Pasterze, valamint a Krimmler vízesés, mely 380m magasságával Európa legnagyobb vízesésének számít.
Grossglockner (a "Nagy Harang") a legmagasabb csúcsa a Hohe Tauern hegyláncnak és egész Ausztriának, sőt a keleti Alpoknak is. Sok hegymászót vonz ide, különösen a klasszikus jégútjai miatt az É-i oldalában, valamint a híres Pallavicini jégkuloár a hegy ÉK-i oldalban, mely jelentős kihívásnak számít a Keleti Alpokban.
A Grossglockner csoport további két 3000-sel is büszkélkedik:
- A Klein-Glockner (3783 m), melyet a Felső Glocknerscharte választ el nagytestvérétõl. Ezen a csúcson a normál út is keresztül megy.
- A Glocknerwand (3721 m), melyet az Alsó Glocknerscharte választ el. Ezt a csúcsot ritkábban másszák, mivel mindenki a legmagasabb csúcsot tűzi ki célul.
A túra adatai
Időpont: 2010.09.17-19.
Helyszín: Grossglockner, Magas-Tauern hegység, Alpok, Ausztria
Túravezető: Magdó János
Résztvevők: Barabás Imola és László, Demeter Zsuzsi
Szállás: Stüdl Hütte
Autós útvonal: Budapest - Hegyeshalom - Bécs - Graz - Klagenfurt - Villach - Lienz - Kals, 766 km, 8 óra - gmap
Első nap, irány a szállás
2010.09.17.
Útvonal: Neues Lucknerhaus - Luckner hütte - Stüdl hütte (2802 m)
Hossz: 5,4 km
Menetidő: 2:20
Szintemelkedés: + 820 m
A Kalser Glocknerstrasse egy fizetős út (7 km hosszú, ára 9 euró) Kalsból a Lucknerhausig lehet menni. Itt parkolási lehetőség is van. Maga a ház nem igazán alpesi jellegű turistaház, de szállás lehetőség van. Innen széles, jól járható turista úton lehet a völgyben felfelé haladni, közvetlenül a Ködnitz gleccserből elfolyó ugyanilyen nevű patak mellett. Kb. 1 óra alatt elérjük a Luckner hüttét (2227 m), mely előtt szerpentinezve emelkedünk ki a völgy aljából, de már a patak túlsó oldalán. Innen egyre inkább emelkedik a terep, feljebb szerpentinezve érjük el a Stüdl hüttét, további 1,5 óra alatt. A terep nem nehéz, egyetlen szépséghibája volt, hogy végig esett az eső és bőrig áztunk, alig tudtuk a ruháinkat másnapra megszárogatni. Túl sok kép nem készült, fény se nagyon volt, meg nem is akartam a gépet eláztatni.
Irány a csúcs!
2010.08.18.
Útvonal: Stüdl hütte - Erzherzog-Johann-Hütte (3454 m) - Klein-Glockner - Erzherzog-Johann-Hütte - Stüdl hütte
Hossz: 8 km
Menetidő: 11 óra
Szintemelkedés: + 990 m, - 990 m
Hajnalban keltünk és a kinti időt megtekintve (az éjszaka lehullott a hó, a köd mindent beborított, hideg is volt) hamar lemondtunk a Stüdlgratról. Még az is felmerült, hogy nem indulunk sehova és várunk egy napot. De ezt hamar elvetettük, mindenkiben dolgozott az adrenalin iránti vágy, beöltöztünk és indultunk.
A háztól tovább követve a gerincet (jelzett út) feljutunk a Ködnitz gleccser széléhez. A gleccseren szükség volt kötél biztosításra a gyakori gleccserszakadékok miatt (lásd a mellékelt fotót :). Eleinte a Luisengrat alatt, azzal párhuzamosan haladunk a gleccseren. Mi voltunk az első parti így a hótaposás nemes feladata is ránk, pontosabban Janira maradt. Mi ÉK-i irányban harántozunk tovább a gleccseren, míg el nem értük a sziklákat az Erzherzog Juhann Hütte alatt. Innen meredek, de nem nehéz sziklákon, néhol vashuzalokkal biztosított terepen jutottunk fel az Erzherzog-Johann-Hüttéhez (3454 m) (UIAA: I) A hüttében kiderült, hogy aznap még senki nem indult fel a csúcsra és a kedvezőtlen időjárásra való tekintettel nem is tervezi. De mi bátrak voltunk és hármasban nekivágtunk, Zsuzsi a hüttében maradt. A példán felbuzdulva egy másik páros is követett és végig a nyomunkban volt, hogy el ne tévedjenek.
Az Erzherzog-Johann Hütte mögött, attól egy kissé följebb folytatva eleinte a gerincet követve, majd attól egy kicsit lejjebb a K-i oldalban haladtunk a gleccseren, mely a beszálláshoz közelítve egyre meredekebbé válik. Legmeredekebb szakasz közvetlenül a beszállás előtt (PD 35°). Ezt követően jobbra fel a sziklás gerinc felszökésen, majd a gerincen meredeken fel, néhol kitett táblásan töredezett és ferdén hajló gerincen, különösen a Klein-Glockner elérésénél. Itt a gerinc teljesen elkeskenyedik. Biztosítási lehetőség bőven van, a fém oszlopokról lehet és kellett biztosítani. A Klein-Glockner csúcsáról már elénk tárulna a fő csúcs, ha a köd miatt bármi is látszana. Innen azonban még le kell ereszkedni a két csúcs közötti keskeny nyeregbe, ahonnan egy kitett éles vízszintes gerincen (scharte) kell végighaladni. No, itt akadtunk el: Janinak 20 percébe telt felküzdenie magát letakarítva a hótól a gerincet, mi meg addig odafagytunk a sziklához. Feladtuk, nem kockáztattuk meg a továbbhaladást, inkább visszafordultunk. Utólag már bánom, de akkor logikus lépésnek tűnt. A lefelé út gyors volt és egyszerű, de nem kellemes, nem volt meg az a elégedettség érzés, amit máskor érezni szoktam.
Go home!
2010.08.19.
Útvonal: Stüdl hütte - Luckner hütte - Lucknerhaus
Hossz: 5,4 km
Menetidő: 2 óra
Szintemelkedés: - 820 m
Legnagyobb bosszúságunkra a lefelé úton gyönyörű napsütés fogadott, szívtuk a fogunkat, hogy nem aznap indultunk a csúcsnak. De legalább láttuk az eget is, tudtam párat fotózni, meg meggyőződtem, hogy érdemes lesz visszajönni. Legközelebb.
További képek itt:
• A bejegyzésben Somkuti Nándor táj- és túraleírását használtam.

Comments [0]