Az Uránia mozi kávézójában az utolsó egyeztetéskor még jó ötletnek tűnt, hogy pénteken induljuk túrázni és szombatra ütemezzük a csúcsmenetet. Az időjárásjelentések, mert több weboldalon is néztük, ellentmondtak egymásnak, sehol nem mondtak ragyogó jó időt, de nem is tántorítottak el. Utólag már bánom, főleg ha a lemenet napján készült képeket nézegetem, jobb lett volna egy napot csúsztatni, így megúsztuk volna a felmenet mindent eláztató esőjét és a csúcsmenet ködét, havát, fagyát és talán még a keresztig is feljutottunk volna. A Stüdlgrat utat terveztük, normál út lett belőle és sajnos az utolsó 50 métert már nem is tudtuk megtenni. No, de lássuk a részleteket:

Hol is jártunk, mi volt a cél? •

A Hohe Tauern nemzeti park három tartomány területére terjed ki, Karintia, Salzburg és Tirol. Összterülete 1.800 km2, mely a legnagyobb Közép-Európában. A nemzeti park területén találhatók alpesi területek, gleccserek, nagy falak, folyók, erdők és természetesen a legnagyobb osztrák csúcs a Grossglockner (3.798m) is itt található, további 300 hegycsúccsal melyek magasabbak 3000 méternél. Itt található a leghosszabb gleccser Ausztriában, a Pasterze, valamint a Krimmler vízesés, mely 380m magasságával Európa legnagyobb vízesésének számít.

Grossglockner (a "Nagy Harang") a legmagasabb csúcsa a Hohe Tauern hegyláncnak és egész Ausztriának, sőt a keleti Alpoknak is. Sok hegymászót vonz ide, különösen a klasszikus jégútjai miatt az É-i oldalában, valamint a híres Pallavicini jégkuloár a hegy ÉK-i oldalban, mely jelentős kihívásnak számít a Keleti Alpokban.

A Grossglockner csoport további két 3000-sel is büszkélkedik:
- A Klein-Glockner (3783 m), melyet a Felső Glocknerscharte választ el nagytestvérétõl. Ezen a csúcson a normál út is keresztül megy.
- A Glocknerwand (3721 m), melyet az Alsó Glocknerscharte választ el. Ezt a csúcsot ritkábban másszák, mivel mindenki a legmagasabb csúcsot tűzi ki célul.

A túra adatai

Időpont: 2010.09.17-19.

Helyszín: Grossglockner, Magas-Tauern hegység, Alpok, Ausztria

Túravezető: Magdó János

Résztvevők: Barabás Imola és László, Demeter Zsuzsi

Szállás: Stüdl Hütte

Autós útvonal: Budapest - Hegyeshalom - Bécs - Graz - Klagenfurt - Villach - Lienz  - Kals,  766 km, 8 óra - gmap

Első nap, irány a szállás

2010.09.17.

Útvonal: Neues Lucknerhaus - Luckner hütte - Stüdl hütte (2802 m)
Hossz: 5,4 km
Menetidő: 2:20
Szintemelkedés: + 820 m

A Kalser Glocknerstrasse egy fizetős út (7 km hosszú, ára 9 euró) Kalsból a Lucknerhausig lehet menni. Itt parkolási lehetőség is van. Maga a ház nem igazán alpesi jellegű turistaház, de szállás lehetőség van. Innen széles, jól járható turista úton lehet a völgyben felfelé haladni, közvetlenül a Ködnitz gleccserből elfolyó ugyanilyen nevű patak mellett. Kb. 1 óra alatt elérjük a Luckner hüttét (2227 m), mely előtt szerpentinezve emelkedünk ki a völgy aljából, de már a patak túlsó oldalán. Innen egyre inkább emelkedik a terep, feljebb szerpentinezve érjük el a Stüdl hüttét, további 1,5 óra alatt. A terep nem nehéz, egyetlen szépséghibája volt, hogy végig esett az eső és bőrig áztunk, alig tudtuk a ruháinkat másnapra megszárogatni. Túl sok kép nem készült, fény se nagyon volt, meg nem is akartam a gépet eláztatni.

Irány a csúcs!

2010.08.18.
Útvonal: Stüdl hütte - Erzherzog-Johann-Hütte (3454 m) - Klein-Glockner - Erzherzog-Johann-Hütte - Stüdl hütte
Hossz: 8 km
Menetidő: 11 óra
Szintemelkedés: + 990 m, - 990 m

Hajnalban keltünk és a kinti időt megtekintve (az éjszaka lehullott a hó, a köd mindent beborított, hideg is volt) hamar lemondtunk a Stüdlgratról. Még az is felmerült, hogy nem indulunk sehova és várunk egy napot. De ezt hamar elvetettük, mindenkiben dolgozott az adrenalin iránti vágy, beöltöztünk és indultunk.

A háztól tovább követve a gerincet (jelzett út) feljutunk a Ködnitz gleccser széléhez. A gleccseren szükség volt kötél biztosításra a gyakori gleccserszakadékok miatt (lásd a mellékelt fotót :). Eleinte a Luisengrat alatt, azzal párhuzamosan haladunk a gleccseren. Mi voltunk az első parti így a hótaposás nemes feladata is ránk, pontosabban Janira maradt. Mi ÉK-i irányban harántozunk tovább a gleccseren, míg el nem értük a sziklákat az Erzherzog Juhann Hütte alatt. Innen meredek, de nem nehéz sziklákon, néhol vashuzalokkal biztosított terepen jutottunk fel az Erzherzog-Johann-Hüttéhez (3454 m) (UIAA: I) A hüttében kiderült, hogy aznap még senki nem indult fel a csúcsra és a kedvezőtlen időjárásra való tekintettel nem is tervezi. De mi bátrak voltunk és hármasban nekivágtunk, Zsuzsi a hüttében maradt. A példán felbuzdulva egy másik páros is követett és végig a nyomunkban volt, hogy el ne tévedjenek.

Az Erzherzog-Johann Hütte mögött, attól egy kissé följebb folytatva eleinte a gerincet követve, majd attól egy kicsit lejjebb a K-i oldalban haladtunk a gleccseren, mely a beszálláshoz közelítve egyre meredekebbé válik. Legmeredekebb szakasz közvetlenül a beszállás előtt (PD 35°). Ezt követően jobbra fel a sziklás gerinc felszökésen, majd a gerincen meredeken fel, néhol kitett táblásan töredezett és ferdén hajló gerincen, különösen a Klein-Glockner elérésénél. Itt a gerinc teljesen elkeskenyedik. Biztosítási lehetőség bőven van, a fém oszlopokról lehet és kellett biztosítani. A Klein-Glockner csúcsáról már elénk tárulna a fő csúcs, ha a köd miatt bármi is látszana. Innen azonban még le kell ereszkedni a két csúcs közötti keskeny nyeregbe, ahonnan egy kitett éles vízszintes gerincen (scharte) kell végighaladni. No, itt akadtunk el: Janinak 20 percébe telt felküzdenie magát letakarítva a hótól a gerincet, mi meg addig odafagytunk a sziklához. Feladtuk, nem kockáztattuk meg a továbbhaladást, inkább visszafordultunk. Utólag már bánom, de akkor logikus lépésnek tűnt. A lefelé út gyors volt és egyszerű, de nem kellemes, nem volt meg az a elégedettség érzés, amit máskor érezni szoktam.

Go home!

2010.08.19.
Útvonal: Stüdl hütte - Luckner hütte -  Lucknerhaus
Hossz: 5,4 km
Menetidő: 2 óra
Szintemelkedés: - 820 m

Legnagyobb bosszúságunkra a lefelé úton gyönyörű napsütés fogadott, szívtuk a fogunkat, hogy nem aznap indultunk a csúcsnak. De legalább láttuk az eget is, tudtam párat fotózni, meg meggyőződtem, hogy érdemes lesz visszajönni. Legközelebb.

További képek itt:

• 4bakancs picasa

• A bejegyzésben Somkuti Nándor táj- és túraleírását használtam.

A Dolomitok az Alpok legszebb hegyei, bár nem túl magasak (legmagasabb csúcsai sem haladják meg a 3350 métert), mégis az egyik legvarázslatosabb hely Európában. 

A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka, köszönhetően a kőzetanyag magnézium-tartalmának, amely a különböző fényhatásokra különbözőképpen válaszol, így a hegység hol vöröses-barna, hol fehéres-szürke, hol kékes-lila színben tündököl. Napkeltekor és napnyugtakor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak a hegycsúcsok. Ez a jelenség az Alpenglüh, a sziklacsúcsok izzása. 

Próbáltam fotókkal visszaadni a látványt, de ezt inkább élőben kell  megnézni és kipróbálni.

Tavaly már volt szerencsénk hozzájuk, akkor a  Civettát és környékét látogattuk meg, most hétvégén pedig a Tofana-csoport került terítékre. Mindkét alkalommal a via-ferrata utakat másztunk (később részletezem, hogy hogyan tetszett), de akár kisebb túrákra, sétákra vagy falmászásra is lehetőség van. Nándi vezetésével egy nyolc főből álló társaság gyűlt össze, hogy a 3244 m magas Tofana di Mezzo csúcsot megmássza.

Lássuk hát a részleteket:

Időpont: 2010.08.27-29 

Helyszín: Tofana-hegycsoport, Dolomitok, Olaszország

Túravezető: Somkuti Nándor

Résztvevők: Barabás Imola és László, Krucsai Emese, Somkuti Éva, Orovicz Viktor, Szabó Ferenc, Tóth Klára

Szállás: Rifugio Pomedes

Autós útvonal: Budapest - Hegyeshalom - Bécs - Graz - Klagenfurt - Villach - Dobbiaco - Carbonin - Cortina d'Ampezzo - Pocol - Rif. A. Dibona,  800 km, 8,5 óra - gmap

Az érkezés

2010.08.27
Útvonal: Rifugio Dibona - Rifugio Pomedes (2303 m)
Hossz: 1,2 km
Menetidő: 0,5 óra
Szintemelkedés: + 220 m

A nyolc órás kocsiút után (a tervezett hajnali 5-ös indulás helyett végül csak 7 után indultunk) Cortina d'Ampezz és Pocol  (a Dolomitokban tett túráimat Pocolbéli víg napjaim címmel fogom önálló kötetben megjelentetni) után 3 kilométerrel kell lefordulni jobbra az útról és ott egy erdei úton felkanyarogva a Dibona menedékháznál leparkolni. Itt, mintha egyeztettük volna óráinkat futottunk össze Kláriékkal és a nekilóduló majd elálló esőben felporoszkáltunk a Pomades házhoz.

A ház viszonylag nagy, de a nyolc személyes társaságunk majdnem megtöltötte a DORMITORY-t és vacsorához ülve első este még a magyar szó elnyomta az olasz illetve osztrák mondatfoszlányokat. Hétvégén megváltozott a helyzet, olasz, osztrák, német (nyugdíjas) turistával telt meg a ház, akik fitalokat megszégyenítő módon életvidáman örültek a jó időnek, a környezetnek, egymás társaságának. 

Üde színfolt volt még a szálláson az ott nyári gyakorlatát töltő (ahogy az valami véletlen folytán kiderült) szatmári román felszolgáló- és mindenes lány, aki ahogy megtudta, hogy beszélünk (?) románul, csak ezen a nyelven volt hajlandó társalogni velünk. Kedves volt meg minden, de mivel már jó pár éve nem beszélgettem románul elég komoly kihívást jelentett, hogy összerakjak pár mondatot. Harmadnapra elég jól belejöttem, és bár magam sem vettem észre, hogy angol meg magyar szavakat keverek a szövegbe tolmácsokat megszégyenítő módon csevegtem bármilyen témában. 

Az első túra - Tofana di Mezzo

2010.08.28
Útvonal: Rifugio Pomedes - Punta Anna (2731 m) - Gianni-torony - Tofana ablak (Bus de Tofana) - Tofana di Mezzo (3244 m) - Rifugio Pomedes
Hossz: 10,2 km
Menetidő: 11:23 óra
Szintemelkedés: + 1200 m, - 1200 m
Via Ferráta: Giuseppe Olivieri, Gianni Aglio (D/E)

Mielőtt az aznapi túra részleteit taglalnám (pontosabban ide másolom, mert ezt már okosabb emberek helyettem megírták és csupán minimálisat kellett változtatnom rajta) pár ambivalens érzésemet a via ferrátázással kapcsolatban szeretném megosztani. 

Tavaly nagyon élveztem: jó érzés volt hogy olyan helyekre lehet a segítségével (ráadásul gyorsan) eljutni, ahová komoly mászótudás, felszerelés és erőnlét kéne.Idén már kevésbé: főleg első nap az volt végig az érzésem, mintha itt valami komolytalan emberek végigbarmolták volna a sziklákat összefurkálva, szétlyuggatva és televasazva. Mikor itt pompásan lehetne mászni is, csak az a fránya kábel mindig ott van, ahol a kezem a fogásokat keresné. Próbáltam azért csak a sziklába kapaszkodni, de voltak olyan meredek helyzetek, amikor megfogva a kábelt vagy a rögzítő vasakat "nulláznom" kellett. Végül megbékéltem a dologgal és így már gyorsabban haladtam, de a kezdeti idegenkedésemet mégse tudtam teljesen legyőzni. Lehet, hogy ez a nyári mászótábor eredménye, amikor megízleltem a szabadon mászás ízét?

A Pomedes háztól balra fordulunk, elhaladunk a sílift felső állomása mellett és hamarosan a beszállásnál találjuk magunkat. Az út meredeken, de nem túl nehéz mászással indul (B-C) hamarosan egy széles, kitett párkányra érünk, amelyen hosszan traverzálunk a gerincél felé (B). Innen újabb felszökést követően (B) átérünk a hatalmas lefutó gerincél (amelyen a via ferrata halad) túlsó, nyugati oldalára. Felfelé kezdünk mászni. Több sziklalépcsőt leküzdve (C) végre eljutunk az első komolyabb kihívásig. A keskeny gerinc félelmetesen tornyosul fölénk, a ferrata pedig egyenesen a legmeredekebb keskeny élen halad föl, csaknem függőlegesen. Valójában a mászás alsó szakasza az izgalmas, különösen, hogy a szikla, amelyen lépést kell találnunk, fényesre koptatott (D). Följebb, bár továbbra is meredeken mászunk, könnyebb a terep (C-D). Kisebb pihenő után rövid, de izmos felszökés következik (D), ráismerhetünk a Sombardier féle Dolomitok könyv címlapjára. Följebb a gerinc nyugati oldalán traverzálunk (B), majd a gerinc újabb meredek tornya következik (B-C), egy szakaszon C-D). A torony után kitett traverz (C), majd a steig egy szűk bevágásba fordul be, amelynek másik oldalán szellős kilépővel juthatunk ki (C). Innen úja meredeken fölfelé mászunk (B-C), végül egy kisebb bevágást leküzdve (B-C) fönt vagyunk a Punta Anna csúcsán. 

Tovább haladunk a Cortina felé néző hegyoldalban és hamarosan jókora vaslétrán kell fölmásznunk (B). Rövid gyaloglóterep következik, majd lassan beérünk a Gianni-torony alatti szűk katlanba, amelynek oldalán vezet az ösvény. A leírások szerint tornyot könnyű terepen balról is meg lehet kerülni, ám ennek az útnak a kiágazását nem sikerült megtalálni. Marad tehát az Aglio út, amely az omladékos hágóból meredek, 30 méter körüli felszökéssel indul. Az alsó része kissé nehéz (C), följebb viszont pár méternyi függőleges és simára koptatott szakasz ugyancsak megdolgozza a karizmokat (D). Ezen feljutva balra könnyű mászással feljuthatunk a torony tetejére (ez vakvágány), jobbra pedig a Tofana ablaka (Bus de Tofana) felé indulunk tovább. Pár lépés után hajmeresztő szakadék mélyül a jobb oldalunkon, míg a lábunk alól elfogy az ösvény. Alig cipőorrnyi peremen, majd vascövekeken lépkedünk ki a szakadék fölé. Egyesek szerint a Dolomitok legkitettebb ferrata szakasza, amin járunk. Kétségtelen, hogy a szakadék fala behajlik alattunk, ami fokozza a kitettség érzetét. Végigaraszolgatunk a párkányon, a pontos biztosításra pedig itt különösen figyeljünk, mert egy rossz mozdulatnak szabadesés a jutalma. A traverz másik oldalán fölmászva már barátságosabb a terep és hamarosan a Tofana ablaka fölött mászunk át. Innen még további 330 méter kapaszkodás vár ránk a csúcsig. Ennek nagyobb része meredek gyaloglás. A félelmetes, feketén csíkozott komor sziklafalak alatt előbb a hófogókerítések acél sodronyai és oszlopai között kell fölmásznunk, helyenként drótkötél segítségével (B), följebb, a fal tövében kissé nehéz biztosított felmászás következik (B-C), majd hosszú és kitett létrák (B-C). Újabb felszökést majd létrát küzdünk le (B-C), majd kiérünk falból a csúcs ellaposodó kupolájára. A Tofana di Mezzo csúcskeresztjéig már csak tereplépcsőket kell leküzdenünk sziklás gyaloglóterepen.

A második túra - Tofana di Rozes

2010.08.29
Útvonal: Rifugio Pomedes - Rifugio Dibona - Punta Marietta (3027 m)  - Tofana di Rozes   (3225 m) - Rifugio Giusanni - Rifugio Pomedes
Hossz: 12,7 km
Menetidő: 11 óra
Szintemelkedés: + 1180 m, - 1180 m
Via Ferráta: Giovanni Lipella (D)

Úgy alakult, hogy a társaság egy része haza kellett utazzon, másik része pedig inkább a jól megérdemelt pihenést választotta. Mi meg előző este jól kifaggattuk Nándit, hogy merre kell menni, mire kell figyelni (jó ez a királyi többes, leginkább Viktor tette ezt, én aludtam mint a bunda és csak arra ébredtem fel, amikor, ok, akkor megyünket kellett mondani) és, mint a komoly hegymászók nekivágtunk magunk. És megcsináltuk, nem is volt nehéz. Lássuk Nándi leírását.

A Dibona házhoz leereszkedve a 403-as jelzésű úton indulunk el a Forcella Fontananegra felé, de néhány perc után balra fordulunk NY. felé és a 442-es úton folytatjuk jól jelzett úton a Grotta della Tofana és a Lipella Via ferrata felé. Kőgörgetegen haladva az úton hamarosan elérjük a Rozes monumentális D.-i falát és a 404-es út jobbról becsatlakozik. Innen ezen folytatjuk az utat közvetlenül a D.-i fal tövében.

Elérve a Castelletto tövét, (a Tofana di Rozes NY.-i tornya) megérkezünk a beszálláshoz. A háztól a 360 m-es szintkülönbséget 1,5 óra alatt tehetjük meg. A beszállás kezdetétől a csúcsig további 775 m szintkülönbséget kell még legyőzni, mintegy 4 óra alatt. Egy alagúttal kezdődik a via ferrata, melynek bejárata 20 m-rel a fejünk fölött van (2470 m). Létrák és vashuzalok segítségével juthatunk el a bejárathoz. Az alagút az I. világháború alatt épült katonai célokra. Az 500 m hosszú alagútban fejlámpák segítségével lehet tovább haladni. Az alagútban mintegy 150 m szintet emelkedünk, eleinte vaslétrákon, később sziklán, több helyen meredek szakaszokon kell haladni. Néha jeges szakaszok is lehetnek. Az alagút spirálban kanyarog egyre feljebb, két helyen kivájt ablak mellett haladunk tovább. A Castelletto gerincét elérve (2620 m) kijutunk a szabadba, egy kicsit leereszkedünk és elérjük a Lipella via ferráta kezdetét, melyet tábla is jelez.

 

Innen az útvonal teljesen keresztezi az egész NY.-i falat néha keskeny, néha szélesebb párkányokon. Ezen a szakaszon nem nyerünk nagy magasságot, szinte azonos magasságban harántolunk, kisebb fallépcsőket megmászva egyre magasabb szinten, újabb és újabb párkányon haladva a hegytömb ÉNY-i részére. A NY-i falban haladva megcsodálhatjuk a Val Travenanzes másik oldalát, a Torre Fanis (2980 m) déli falát. Több helyen a csúcs felől lehúzódó mély kuloárokat, hasadékokat, vízmosásokat kell kereszteznünk, melyek igen látványosak. 2 km-es harántozás után elérjük a hegytömb legészakibb pontját, ( 2,5 óra a beszállástól), a Tre Ditát (Három újj) (2694 m). Még a Tre Dita előtt egy elágazáshoz érve a Cima (csúcs) feliratot követjük, élesen balra fordulunk. Eleinte újra haránt kanyarogva megyünk a NY-i fal közepéig vissza, ahol befordulunk abba a nagy katlanba, melynek belsejében feltárul előttünk a csúcsra vezető utolsó szakasz. Innen kezdődik meg az igazi emelkedés. Az előttünk álló fal megrettentően magasra, szinte egészen a csúcsig vezeti a szemünket, végig meredek, alulról függőlegesnek látszó falon egészen a csúcsról lehúzódó ÉNY-i gerincre.

 

Az út legnehezebb része itt kezdődik. Meredeken, sok helyen kevés lépési lehetőséggel, néhol majd 5 m hosszban távtartó nélkül vezető vashuzalok mentén kell másznunk. Sok helyen a falról lefolyó víz miatt a vashuzalok is vizesek. Nagyon óvatosan, odafigyelve haladjunk, amennyiben fáradtnak érezzük magunkat inkább ne kezdjünk bele ebbe a falba. A legkisebb hiba is végzetes lehet. A Punta Marietta (3027 m) elérésével felérünk a ferrata tetejére. Ezen a ponton érjük el a csúcsról lehúzódó ÉNY-i gerincet. Innen már könnyű terepen, kőgörgetegen folytatjuk az utat egészen a csúcsig. 

 

A csúcsról a normál úton az ÉK-i falban ereszkedhetünk le, kőgörgeteges terepen a Giusanni ház érintésével majd további 40 perc alatt a Pomedes házhoz érkezünk.

Összefoglalva, a három nap igen kellemesen telt, gyönyörű hegyek, fények, színek között, csak érkezéskor és hazainduláskor a Dibona ház parkolójában feltűnő sziklamászók látványa jelezte csendben számomra, hogy vannak még egyéb kihívások is az életben.

További képek:

• 4bakancs picassa
• Viktor képei
• Klári képei
• Feri képei: 1 2 3

Második nap - csúcs és vissza a parkolóba
2010.07.25
Útvonal: Breslauer hütte - Mitterkar gleccser - Mitterkar Jocht (3470 m) - kuloár mászás, gerinctúra + traverz a jégen - Wildspitze (3772 m) - Taschachner gleccser - Breslauer hütte - Vent parkoló
Hossz: 14 km
Menetidő: 11:39 óra
Szintemelkedés: + 892 m, - 1869 m
Átlagsebesség: 1,2 km/h

További képek:

• 4bakancs picasa

Garmin részletes útvonalak (érdemes a Műhold nézetet választani):

Hát, nem sikerült a mutatvány: a megcélzott Dom csúcs (4545 m) helyett csak 3800 m-ig jutottunk. Az idő jó volt (sőt, túl meleg), a táj gyönyörű, mi meg jó kondícióban, így nehéz lelkileg feldolgozni a kudarcot. 

Hajnali 3-kor indultunk a Dom hüttéből, kb 8-ra értünk a csúcs alá, és döntési helyzetbe kerültünk: a normál (hosszú) út, Festigrad vagy visszafordulás. Sajnos a hetek óta tartó nagy felmelegedés megnövelte a hegyen az objektív veszélyforrásokat, így a túravezető kénytelen volt a visszafordulás mellett dönteni. A nagy meleg hatására a gleccser erőssen felolvad, így délutánra megnövekedett a hófelszin beszakadásának a veszélye, lerövidítve ezzel azt a szűk kis intervallumot, amin belül a hegyről le kell vonulni. Saját biztonságunk érdekében a csúcsra már fel sem mentünk.

Jobb ez így, majd jövőre újra nekifutunk.

2010.07.03
Útvonal: Camping Randa - Europa hütte - Dom hütte (2940 m)
Hossz: 7 km
Menetidő: 5,5 óra
Szintemelkedés: + 1534 m

Az első nap, irány a Dom hütte:

És itt a második nap, a majdnem csúcs:

Szabadfoglalkozás (Zermatt és Furkapass gleccser):

További képek itt

• 4bakancs picasa
• Tóth Klári képei 

Ausztria 4. legmagasabb csúcsa állítólag onnan kapta a nevét, hogy tiszta időben a 200 km-re lévő Velencét is látni lehet. Hétvégén kipróbáltuk és bár pompás volt az idő olyan messze mégesem láttunk el, de az odavezető út, a hómezők, gleccserek és lavinák látványa, a társaság, a napsütés minden egyébért kárpótolt. (És ami utolsó este történt, mintegy megkoronázva a hétvégét, amikor is túravezetőnk házigazdává változott és meglepetés-rendezvénnyel szolgált, az önálló blogbejegyzést érdemel.)

2010.06.06

Útvonal: Neu Prager hütte - Grossvenediger csúcs (3662 m) - Neu Prager hütte - Alte Prager hütte - Venedigerhaus - Matreier Tauernhaus

Hossz: 15 km

Menetidő: 11 óra 45 perc

Szintemelkedés: + 866 m, - 1973 m

Átlagsebesség: 1,3 km/h

Pillantás a csúcsról:

(Csak a kezem remegett, a szívem az nem! :)

Időpont: 2009.09.19-21
Helyszín: Dolomitok, Alpok, Olaszország
Túravezető: Haász Péter
Résztvevők: Angyal László, Barabás László és Imola, Erős Anita, Zsembery Péter
Szállás: Residence Angelika, Corvara

1. nap: Pissadu
Csúcs: 2585 m
Menetidő: 6 óra
Szintemelkedés: 700 m

2. nap: Piz Boé 
Csúcs: 3152 m
Menetidő: 8 óra
Szintemelkedés: 900 m

3. nap: Monte Civetta
Csúcs: 3220 m 
Menetidő: 15 óra 
Hossz: 28 km
Szintemelkedés: 1800 m

View Larger Map

További képek itt:

• 4bakancs 

Időpont: 2008.09.19-21
Helyszín: Triglav, Júlia Alpok, Szlovénia
Túravezető: Rakovszky Balázs
Résztvevők: Barabás László és Imola, Dobronyi Balázs, Matek Kamill, Mersits Tamás

1. nap:
Útvonal: Bovec - Trenta - Koca na Dolicu - Dom Planika
Hossz: 12 km 
Menetidő: 8 óra
Szintemelkedés: 1800 m

2. nap:
Útvonal: Dom Planika - Triglav - Dom Planika - Koca na Dolicu - Trenta
Csúcs: 2864 m
Hossz: 17 km
Menetidő: 11 óra
Szintemelkedés: 400 m fel, 2200 m le 

View Larger Map

További képek itt: