Sötétben minden kereszt fekete - Csevice túra a Mátrában
Tegnap Nándiékkal a Mátrában túráztunk. Gyönyörű időnk volt, rengetegen voltunk, jól kezdődött az itthoni szezon. Az este leszálltával volt egy kis izgalom is (hívjuk most az egyszerűség kedvéért így az elkövetett kisebb baklövéseinket), de előbb lássuk a tényeket:
Időpont: 2011.01.14.
Helyszín: Mátra, Magyarország
Túravezető: Somkuti Nándor
Résztvevők: Barabás Imola és László, Farsang Endre, Krucsai Emese, Németh Csaba, Orovicz Viktor, Somkuti Éva, Tóth Klára és még sokan mások
Útvonal: Parádsasvár - Sós cseri 360 m - Fényespuszta - Hársas-tető 484 m - Parádóhutai szurdok - Parádóhuta - Clarissa csevice (forrás) - Szállás-hegy 644 m - Sas kõ 898 m - Erzsébet szikla - Kékestetõ 1015 m - Hidasi erdészház - Vörösmarty fogadó - Csór hegy 730 m - Galya-tető 964 m - Vércverés 699 m - Nagy Lápafő 679 m - Nagy Lipót 752 m - Kis Lipót 669 m - Parádsasvár
Útközeben fotóztam pár érdekesebb faformát,
erdőt,
és embert.
Miután a Kékesről leértünk és elértük a műutat, gyors döntés után mi Imolával az eredetileg kitűzött útvonalat követtük, a többiek pedig Parádsasvárnak vették az irányt. A döntés valóban gyors volt, annyit tudtunk, hogy Galyatetőnek (vagy -ig?) kell menni a kék kereszten, onnan meg egy másik jelzésen Parádsasvárnak. Nem is lett volna baj, ha ránk nem sötétedik és fel nem jön a hold, melynek fényében romantikus-kettesben tettük meg a hátralévő 4 km-t Galyatetőig. Ott már ismerősök voltunk, a Hegyi kisvendéglőben megpihentünk (a forralt bor mellé olyan tepertőkrémet és káposztasalátát kaptunk ajándékba, hogy még a tíz ujjunkat is megnyaltuk utána), majd el kezdtük keresni a lefelé vezető utat. A sötétség teljes volt, kint is, bent is, mert nem volt Parádsasvár semerre kitáblázva és csupán egyetlen turistutat láttunk, a kék keresztet, amin mi jöttünk.
Pánikra semmi ok, telefont elő, Nándit felhív (remélem nem ijesztettem meg túlságosan a hívásommal, hogy a valamilyen szakadék aljából hívom, hogy azonnal jöjjön kimenteni minket), és pár szóból kiderült, hogy jócskán túljöttünk a kijelölt úton, Galyatetőig fel sem kellet volna jönni, hanem jó 1,5 km-vel korábban, amikor a kék kereszt a piros kereszttel találkozik, akkor élesen jobbra kanyarodni és kb 3 km múlva a parkolóban lenni.
Semmi gond irány vissza, Garmin barátunk szépen mutatta a nyomainkat. A megdöbbenés csak eztán jött: amilyen jelzésen mi jöttünk, az nem is kék hanem piros kereszt volt, csak, mivel volt ugyan nálunk fejlámpa, de nem kapcsoltunk fel, hogy természetes holdsugárban jöhessünk, a jelzés színét nem láttuk.
Megtéve az 1,5 km-t visszafelé és megtalálva a piros és kék kereszt találkozását jött a második felismerés: az ott álló információs táblán nem csak Galyatető van kitáblázva (ezt sikerült a sötétben kibetűzni), hanem jobbra Parádsasvár is, ami ugyancsak elkerülte a figyelmünket. Már rég a kocsiban lehetnénk és tarthatnánk haza. De ez sem szegte kedvünket, most már fejlámpákat felkapcsolva (a sötét erdő már ténylegesen megkívánta, mert itt-ott most is eltűnt a jelzés) vonultunk le a hegyről és összesen 29 km után (kb 4 km-el többet tettünk meg, mint eredetileg terveztük, és most akkor a szintekről ne is beszéljük) kellemesen elfáradva értünk este 8-ra le a kocsihoz.
Jó volt, lassan megismételhetnénk.
Minden kép itt:
Comments [0]