Sötétben minden Kékes fekete: éjszakai túra a Mátrában
Sajnos vagy nem sajnos, de már ott tartok, hogy túrák utolsó kilométereinél már a blogbejegyzés címét és tartalmát fogalmazgatom. Kis idő és már az egész fejben is fog menni, mint Faludynak, aki a börtönverseit az ávó pincéjében papír és írószer híjján fejben dolgozta ki, majd a társaival megtaníttatta, ha ő meg is halna, a versek maradjak fent az utókor számára.
No de vissza a tegnapi túrához. Következzenek a tények:
Időpont: 2010.02.26-27
Helyszín: Mátra, Magyarország
Túravezető: Somkuti Nándor
Résztvevők: Barabás László és Imola, Bialkó Dezső János, Horváth Zsolt, Krucsai Emese, Német Csaba, Orovitz Viktor, Somkuti Éva, Szarvas Ferenc, Tóth Klári, Varga Pál
Útvonal: Galyatető - Mogyós-orom 838 m - Nagy Lipót 752 m - Nagy Lápafő 679 m - Csór-hegy 730 m - Kékestető Északi fal direkt - Kékestető 1015 m - Mátraháza - Lajosháza - Üstök-fő 531 m - Szalajkaház - Üvöltő-hegy 731 m - Galyatető
Hossz: 30,5 km
Menetidő: 10:20
Szintemelkedés: +/- 1263,3 m
Átlagsebesség: 2,95 km/h
Étkezés: Hegyi kisvendéglő, Galyatető
Nándi így értékelte a túrát (én pozitív elismerést olvasok ki a sorokból):
2010.02.26-27-én egy éjszakai túrát tettünk a Mátrában. Ködös, esős, havas-esős, és havas időjárási körülmények között, erős hóolvadásban. A 2010-es éjszakai túránk mind fizikailag, mind lelkileg kimerítő volt, mely különösen a jegesvízes patak átkeléseknek köszönhető. Gyakran kellett térdig, egyeseknek combközépig érő vízben 5-6 méter széles patakmedret keresztezni, úgy hogy még csak kiálló sziklák sem segítették az átkelést a mély víznek köszönhetően. A túra során hatszor is meg kellett ismételnünk ezt a manővert kisebb nagyobb fürdőzéssel fűszerezve.Remélem a túra senkiben nem hagyott mély nyomokat, senkiből sem öltük ki a lelkesedést és remélhetőleg senki sem fog megbetegedni és továbbra is megtiszteltek résztvételetekkel.
Szép volt, csak gratulálni tudok hozzá mindenkinek aki ezt teljesítette !
Talán egy kicsikét a lelkünket is megedzette.
Ami engem illett, azon gondolkodtam, hogy mi volt a legmaradandóbb élmény: a kaja (szlovák tál + reggel rántotta + napközis tea), hogy éjszaka volt, a túra hossza és nehézsége (Kékes északi fal direkt!, ahol még a jégcsákány is előkerült), a fejlámpával menetelő (mint holmi szentjánosbogár raj) túratársak, a fák sötétedő árnyai, a Kékesen felbukkanó telihold, a baglyok huhogása vagy a patakon való többszöri átkelés.
Végül az utolsó mellett tettem le a voksomat, és bár az alaposan impregnált bakancsom és a patak sodró vizének nemes harcából ez utóbbi került ki győztesen (azért a víz az úr), ez volt az, amiért érdemes volt elmenni és akár ma este indulnék újra.
És a másik dolog, amit megtanultam: ha egy túrán nem készülnek jó fotók, az az igazi: vagy olyan extrém körülmények vannak, hogy nem lehet (sötétség, fáradság vagy olyan iram/helyszín, hogy nem lehet megállni, gépet elővenni, beállítani, exponálni), vagy, hogy nem érdemes: magunkba kell szívi és rögzíteni a látnivalókat, kinek van kedve ilyenkor dokumentálni. Hát most nem készültek, találjátok ki, miért.
Köszi Nándi, jövőre, ugyanekkor, legalább ugyanígy.
További képek:
