Képein – ahogy egyszer nyilatkozta – "az idő megpihen és kitágul". A fotók egy-egy részlete megfogja, megdöbbenti, elgondolkodtatja a szemlélőt. A barátokról, a hazai és külföldi tájakról és emberekről készült fényképek Szilágyi Lenke határozott véleményét mondják el szegénységről, boldogságról, vágyakról és szeretetről. Film- és színházi fotózással is foglalkozik és sokat utazik. A fényképezőgépét mindig magával viszi. Híres, 1991 és 2001 között készült sorozata a posztszocialista Oroszországról nemzetközi ismertséget is hozott számára. Két éve elnyerte a Magyar Fotográfiai Nagydíjat. Visy László mutatta be az MR1-Kossuth Rádió Arcvonások mai adásában.

Kevesen tudják róla, hogy a fényképezés mellett van egy másik szerelme is: a magas hegyek világa. Szenvedélyes utazó. A fényképezőgép persze a túrákra is elkíséri, de hamar rájött: a hegymászás és a fotózás nem mindig egyeztethető össze könnyen. Mint ahogy a hivatásos színházi és filmes fotósként végzett munka sem azonos a kiállításokra szánt művészi alkotások létrejöttének folyamatával.

Szilágyi Lenke legjobb képein – ahogy egyszer megfogalmazta – "az idő megpihen és kitágul". Azaz a kép valóban egyetlen pillanat alatt készült, de azzal az igénnyel, hogy a szemlélő számára jóval többet mondjon el egyetlen pillanatnál. A fotók egy-egy részlete megfogja, megdöbbenti, elgondolkodtatja a szemlélőt.

Szilágyi Lenke – saját bevallása szerint – nem a szavak embere. Beszélnek helyette a képei. Az Arcvonások műsorában is szóba került néhány ismert, híres felvétele – elsősorban azok, amelyek egy-egy életszakasz, alkotói periódus történéseit teszik érthetőbbé.

A barátokról, a hazai és a külföldi tájakról és emberekről készült fényképek Szilágyi Lenke határozott véleményét mondják el szegénységről, boldogságról, vágyakról és szeretetről.

Szilágyi Lenke 2007-ben elnyerte a Magyar Fotográfiai Nagydíjat. 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemes művésze lett.

Arcvonások / Visy László

További képek itt:

• picasa - a Dom túra képei
• panoramio