2011-05-08, Everest alaptábor

Halihó, na csak úgy koncepció nélkül belevágok az írásba, most éppen Zsolt gépéről. (Az enyém, mint Sadhasiva Mahapreta, a Nagy Tetem, itt hever élettelenül mellettem.) Lássuk, hogy mi sül ki belőle. Mécs Laci és Lajos éppen egy követ próbálnak elgörgetni, ami Lajos sátra felett lebeg és bármelyik éjszaka váratlanul (ill. nem is annyira), álmában lepheti meg. Zsolt iPhone-on játszik pókert, szerintem ő fejlődött a legtöbbet ezen a téren, hiába hoztam két pókerkönyvet magammal. Lassan azért én is végig érek rajtuk... Gál Laci a szokásos, napi jelentését írja. (Ma több, mint egy óráig gép nélkül maradt és már kezdtünk aggódni az egészségét illetően.)

Ma találkoztunk Edurne Pasaban-nal (baszk), akiről valami furcsa szeszély folytán a mi budisátrunk mellett forgatott egy stáb. Ő és Gerlinde Kaltenbrunner (ausztria) a legismertebb női hegymászók, mindketten 13 nyolcezresen álltak, oxigén nélkül. Ha Edurne megmássza most az Everestet, akkor ő teljesíti előszőr a 14-et és a legsikeresebb női hegymászó lesz. Felfelé menet Zsolttal már találkoztunk vele, akkor is ugyanilyen kedves, mosolygós volt, sztárallűrök nélkül. Most megkínáltuk egy adag női pálinkával (mézes), amit kis unszolásra elfogadott.

A mindennapok amúgy elég csendesen, jó hangulatban telnek. Reggel 8 körül riadunk fel, amikor Kamal (konyhafiú) vagy Lajos "Káfé redi" felkiáltással ébreszti a csapatot. Egy óra kávézás alatt vagy politizálunk, eszmét cserélünk, jobb napokon a Khumbu-jégesést vagy a Nuptse-t bámuljuk és elméletben másszuk... Tegnap egy nagyon ügyes kötélparti hajtott végre nem mindennapi mászást a Nuptse jégmezőin, őket követtük egész napos figyelemmel... Kilenc körül reggelizünk, általában valami magyaros reggelit. (Egyre gyakrabban esik jól az üditő változatosság...) Reggeli utána jön a küldés/fogadás, ami mostanáig úgy nézett ki, hogy kiálltam az út melletti nagy kőre -a trekkingesek valami modern apostolnak gondolhattak és folyamatosan fotóztak- és elkezdtem forogni kezemben (régi békeidőkben a sajátommal) egy laptoppal, minél erősebb 3G vételt keresve. Amikor ez megvolt gyorsan letöltöttem a leveleket, feltöltöttem a képeket, stb... Mostanra ez annyiban változott, hogy tegnap a Khumbu-gleccseren találtunk egy helyet, ami 10 percnyi sétára van tőlünk és nagyon stabil, gyors 3G elérés van, úgyhogy oda fogunk lejárni kommunikálni. Tegnap már egy skype interjút sikerült is összehozni a 4bakancs-csal. Most is oda készül a csapat, úgyhogy hamarosan be is fogom fejezni a jelentést.

Az imént jött egy amerikai vezető és mondta, hogy az egyes táborban néhány Monte Rosa (mi is ezzel az irodával vagyunk itt) sátrat szétkapott a szél és ők begyűjtötték őket. Ezek minden bizonnyal az indiai és/vagy japán mászótársaink sátrai lehettek. A rosszabb hír viszont, hogy a kettes, hármas táborban is hatalmas szél tombolt tegnap és állítólag röpködtek a konyhasátrak, közösségi sátrak, meg minden egyéb, amit ért a szél. Most mi is aggódhatunk a sátrainkért, mert ugyan lefixáltuk őket kövekkel, jégcsákányokkal, bambusszal, hószögekkel, mindennel, amink csak volt, de nem voltak lekötözve hegymászó kötelekkel... Ha azok elszálltak, akkor az több szempontból is "szívás". Benne volt a csúcstámadásra minden felhordott felszerelésünk: kaja, gázfőzők, edények, gázpalackok, polifoamok, jégszerszámok, beülő, jumár, hágóvas, ereszkedő nyolcas, karabinerek. Ezek súlyban és értékben is elég sokat nyomnak, egy részüket itt nem is tudnánk pótolni. Szóval nagyon reméljük, hogy állnak még sátraink. :) Küldés/fogadás után van némi reakció rájuk és már közeledik is az ebéd, van esetleg némi pihenés előtte.

Na, majd igyekszem innen folytatni, a többiek elindultak a gleccserre, úgyhogy megyek én is...

Üdv, Tibi