Tibi levele:

2011-04-30, Everest Basecamp

Tegnap értünk vissza az első komolyabb megmérettetésünkről, a kettes táborból, így aztán kellett egy nap pihenő, hogy komolyabban billentyűzetet ragadjunk. Nehéz szavakba foglalni, hogy a Khumbu-jégesés és a Hallgatás Völgye mennyire magával ragadó hely, főleg egy olyan amatőr hegymászó számára, aki lelkesen falta a teljes(?) hegymászó irodalmat és olvasmányai során lépten-nyomon ezekbe a különleges helyekbe botlott. A Pareto-elvet alkalmazva igyekeztem a képekkel a hatás nagy részét visszaadni, a következő alkalommal majd próbálok elveszni az apróbb részletekben és a hely különlegességeit lefényképezni.

Zsolttal kettesben indultunk el, valamikor fél hat körül, meglepően világosban. A hátizsákjaink induláskor 15 kg körül lehettek, de ez a súly egy-egy óra (ill. 100 m szintemelkedés) elteltével legalább +1 kg-mal nehezebbnek érződött. Az egyes táborig (6100 m), ami kb. a jégesés vége, úgy éreztük, hogy elég jó iramban haladunk és nem is voltunk túlságosan fáradtak. (Ennek ellenére 5 óra alatt tettük meg a távot.) Itt egy rövid pihenőt tartottunk, mialatt Mécs Laci utolért bennünket, akik később indultak Gál Lacival. Egy pillanatra eljátszottunk a gondolattal, hogy az eredeti tervünktől eltérően felállítunk itt egy tábort és másnap megyünk tovább. Milyen könnyű is lett volna :) (Amúgy így csinálják a kereskedelmi expedíciózók, akiknek ráadásul serpa cipeli fel szinte a teljes felszerelést.)

Mi azonban nem akartunk eltérni az eredeti tervtől, ami abból állt, hogy hit and run taktikával egy nap felrohanunk a kettes táborba (6450 m), ott eltöltünk egy kellemesnek biztos nem nevezhető éjszakát és másnap "leszaladunk" az alaptáborba.

Folytattuk előrenyomulásunkat a Hallgatás Völgyében, a 2 órásnak gondolt út hosszabbra sikerült és a végén már inkább vonszorgás jellemezte tempónkat. Hiába, 1100 méter szintkülönbség, akklimatizáció nélkül rendesen ki tudja meríteni az embert.

Lacival felállítottuk az egyik sátrat, előkészítettük a másiknak a helyet, Zsolt közben főzött teát. Mire kényelmesen előkészülődtünk az estéhez, meleg, puha sátorhoz, megérkezett Gál Laci is a másik sátorral. Nagyon erőt kellett venni magamon, hogy ne anyázzak, mikor kimásztam újra a hidegbe és nekiálltunk felállítani a másik sátrat. Utána én is főztem egy nagy adat teát és előszedtem egy adag szárított epret. Valamiért isteni íze volt :)

Összességében jobb állapotban voltunk, mint tavaly a Cho Oyu egyes táborban, ami szintén 6400 méteren volt. (Minden bizonnyal az Island Peak miatt.)

Felcipeltem magammal egy ősrégi mobiltelefont, hogy Jutka húgomat szülinapján felköszöntsem, de az állításokkal ellentétben nem volt térerő. Úgyhogy innen is boldog szülinapot! :) Tavaly mikor a C1-be érkeztünk, anyunak volt szülinapja és Szlankó Zoli műholdas telefonján fel is tudtam hívni :)

Mivel össze-vissza ugrálok a levélben és nagy itt a jövés menés és amúgy kezd is mínuszba menni a hőmérséklet, most itt abbahagyom. Elkezdem egy stílusban a levelet és a különböző ingerek hatására kezd átmenni egy teljesen másikba, ezt meg ugye nem engedhetem meg?! :) Majd folytatom holnap, vagy azután, ha még nem megyünk újra feljebb, immáron a hármas táborba, a Lhotse-falra.

Még annyi, hogy néha Lhotse, néha Lhoce, mi sem tudjuk, hogy melyiket használjuk. Ami biztos, hogy a nepáliak "loce"-nak (és nem "locse"-nak) ejtik. Ennek egy angol átírata lett később a Lhotse. Ha viszont magyarítani szeretnénk és Lhoce-t használnánk akkor nem szerintem nem kellene bele a "h", a Loce pedig olyan furcsán hat. Na mindegy, vannak nálam nagyobb nyelvészek is a fedélzeten...

A két nap alatt sok serpával és hegymászóval találkoztunk, beszélgettünk és meglepő volt látni elismerő tekintetüket, ami több dolognak is szólhatott:

• Első: serpák segítsége nélkül mozgunk a hegyen, ami ugye plusz súlyterhet és felelősséget ró a mászóra, másrészt magabiztosságot és önálló döntéshozatalt feltételez.
• Második: tudnak az expedíciónkról és többször ők kérdeztek rá (főleg serpák), hogy mi vagyunk a magyarok? Ez azért van, mert nagyon kevesen másznak tiszta módszerekkel, oxigén és serpa nélkül. Nem számoltuk össze, de itt is 5 alatti lehet ez a szám, tavaly a Cho Oyu-n állítólag 3 ilyen expedíció volt. A nyugati  (kereskedelmi) mászók pedig csak bólogatnak, hogy hát igen, a kelet-európaiak így másznak :)
• Harmadik: a serpák körében nagy feltűnést kelt Zsoltnak a lába, amit úgy is hívnak, hogy robotleg (vagy Zsoltot egyszerűen: the man with the artificial leg). Ilyenkor csodálattal vegyes tisztelettel veszik kézbe és méregetik a lábat. Még a saját konyhaserpáink is, akik ezt már többször megte(he)tték. Ilyen videókat majd mutatunk, csak legyen alkalmunk feltölteni.

A táborból értesültünk indiai mászótársunk negatív rekordjáról, akinek 24 óra alatt sikerült megtenni a BC (alaptábor) és C1 (egyes tábor) közötti útvonalat, úgy, hogy serpája vitte -erre lehet mondani, hogy "nehéz kenyére"- felszerelése nagy részét. Őszintén foglalkoztat, hogy mi motiválhatja az illetőt. Ha visszatér (feltehetőleg heteken belül), neki fogom szegezni a kérdést.

Amúgy a hírközlés még mindig nagyon döcögős innen, de azért próbálkozunk. Az aggregátort Lajos leleményes módszerekkel már megjavította, de még nincsen olaj (Radzs érkezéséig), ezért napenergián tengődünk. Ezzel még el is lennénk, de akkor no Shakespeare, no culture, csak a száraz kommunikáció. Viszont a műholdal telefon és a mobil internet is ki van téve az időjárás szeszélyeinek, így aztán hol van, hol nincs.

Mivel időjárás előrejelzés hazánkból nem érkezik, ezért az itteni információkból tesszük össze, hogy mi várható itt és a hegyen. Ha tudtuk volna, hogy ma még kitart a jóidő, nem kellett volna két napos hosszú menettel lestrapálni magunkat, hanem kényelmesen pihentünk volna a C1-ben, másnap irány a C2. De mivel egy holland valakitől :) azt az infót kaptuk, hogy másnap jön a rosszidő, kapkodtuk a bakancsokat, hogy leérjünk. Persze ráértünk volna másnap is :)

Az alaptáborban jó a hangulat, egyelőre főleg a napi három étkezés körül forog. A köztes időket kitöltjük levélírással, beszélgetéssel. Várjuk a leveleket a lhoce at himalajaexpedicio.hu címre, ezt Szasza kapja meg a HVG-nél és feltölti egy FTP szerverre, amihez mi is hozzáférünk műholdas telefonon keresztül és 1-2 naponta leszedjük. (Ha lehet, naponta kétszer is.) Én azért néha a saját leveleimhez is hozzáférek, úgyhogy oda is jöhetnek. :)

Kezd hideg lenni, úgyhogy pehelybe bújok :)

Tibi

PS: Képek hamarosan, most arra nincs kapacitás...