Update: Sikerült a történet pontos részleteit is előásnom, az Erdélyi Gyopár 2009/5 számában jelent meg:

Az Oltár-kő csúcshódításának 75. évét ünnepelték

Erdélyi Gyopár 2009/5

Balázs Katalin

Gyergyószentmiklós

Nincs párja az Oltár-kőnek szerte a Nagyhagymás-hegységben. E sziklakolosszus azzal büszkélkedhet, hogy tetejére embert hegymászófelszerelés nélkül nem enged. Sokan „pattantak” vissza róla, legendák őrzik a hódítók emlékét, kereszt köti össze immár csúcsán az eget és a földet. 1154 méter magasban az első csúcshódítók érdemei előtt 75 év elteltével hajtottak fejet mindazok, akik szeptember 5-én az Oltár-kői keresztnél szentmisét hallgattak.

„Bizony, kérem, sokszor csak annyi kicsi támasztóhelyem volt, ahová éppen a lábam nagyujja tapadhatott, s akkora kapaszkodórés, ahova a két ujjam ragadhatott. A végén már minden inam remegett az erőlködéstől, de csak másztam, s egyszer fenn voltam. Erősen jó érzés volt.“ – nyilatkozta az Erdély folyóiratnak  1942-ben Keresztes Zoltán, aki arról híresült el, hogy nem csak a magyar zászlót vitte magával, hanem székelyharisnyában és mezítláb jutott a csúcsra. A ma emberének bőven volt „támasztóhelye” a szeptemberi hegycsúcsi szentmisére – melyet a gyergyószárhegyi György Balázs plébános celebrált –, ugyanis a gyergyószentmiklósi hegyimentők a legnagyobb biztonságot teremtették meg: létrák és kötelek, karabiner, s a biztosítás biztosítása tette lehetővé, hogy a sziklákhoz eddig még nem simult ember is 1154 méter magasban mondhassa: „Erősen jó érzés!”

Ne lepődjön meg senki, ha régi dokumentumok Puskás-sziklaként említik az Oltár-követ. Puskás András békási jegyző volt, aki a század elején látva, hogy olasz és osztrák hegymászók próbálgatják a szikla megmászását, ő is nekiveselkedett. Szomorú vége lett tettének, 1910-ben, mielőtt a csúcsra ért volna, leesett, szörnyethalt – tudtuk meg Dezső Lászlótól, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnökétől, aki a 75 éves évfordulón ismertette a múltat és mutatta be a környező hegyeket. A feljegyzések szerint a sziklatorony legtetejére 1934-ben, Kisboldog-asszony napján két brassói szász hegymászó, Goldschmidt Waldemar János és Csallner Ervin jutott fel, kitűzve rá a lobogót. 

Tettüket Mária királynő is üdvözölte. Igen ám, de a kitűzött zászlónak „román” színe volt, ami nem hagyta nyugodni a környékbelieket. 1941 nyarán Erdélyben turistáskodott Kreisz Sándor, 22 éves, közel kétméteres termetű, újpesti dohánygyári tisztviselő, s hozzá is eljutott a bosszantó zászló híre. Gyergyószentmiklóson vásárolt negyven méternyi erős, de vékony szálú kötelet, és egy kováccsal két vaskampót veretett. Szállásadó háziasszonya ajándékozott neki egy lobogót, amit a hegytetőre vigyen. 1941. június 15-ének reggelén öt órakor indult hódító útjára, s a zászlócsere után leérve, a krónikásnak ennyit nyilatkozott: „Örülök, ha a turistaságnak tettem ezzel valamit”.

Ez a zászló vagy kicsi, vagy rossz helyre van kifüggesztve, mert nem látszik – méltatlankodott az alfalvi Keresztes Zoltán, az „alacsony termetű, de csupa izom, villogóan bátor tekintetű, kemény kis székely” – olvashatjuk az Erdélyben –, s a huszonöt éves férfi, ki korábban csak fára mászott, nagy, szép lobogót vitt a csúcsra. Visszaérve 1942. augusztus 24-én így szólt: „Vállalkozásom sikerének örvendek. Főleg az tölt el boldog tudattal, hogy a magyar lobogót sikerült alulról is jól látható helyre tennem. Büszke, férfias érzéssel töltött el az a tudat, hogy sikerült megmutatnom a világnak: a szegény székely munkás is értékes ember.”

A szegény székely munkás 1943. június 6-án újra az Oltár-kő legtetején járt, még szebb magyar zászlót és babérkoszorút tűzve ki jól látható helyre. Aztán változtak a szimbólumok: a kommunizmus ötágú csillagának helyét mára már hétméteres kereszt vette át. Ennek árnyékában mondtunk köszönetet a gyergyószentmiklósi hegyimentőknek, hogy segítségükkel negyven ember az Oltár-kő csúcsára juthatott ünnepelni, és megemlékezni mindazokról, akik az Oltár-kő szelleméhez, a hegyek lelkéhez próbáltak, próbálnak közelebb jutni. Mert egy-egy szikla csúcsán lenni bizony erőst jó érzés.

1943. JÚLIUS - MAGYAR VILÁGHÍRADÓ 1012.

Szentmise után indult útnak Keresztes Zoltán gyergyóújfalusi legény merész vállalkozással, az Oltárkő megmászására. Az 1630 méter magas meredek sziklacsúcsra az ügyes hegymászó zsákban vitte magával a nemzetiszínű lobogót, hogy a magas oromra kitűzhesse. A székely fiú sikeres útjáról visszatérve oklevelet és jutalmat kapott.

URL: http://www.filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=5084#