Előfordul azonban, hogy nincs idő hátralépni, azonnali válaszra van szükség. 2008-ban már a krízis őszi elszabadulása előtt – amikor az olajár megközelítette a 150 dollárt, az euróért pedig csak 230 forintot adtak – el kellett kezdeni a válságkezelést. Ekkor a menedzsment néhány szakértővel együtt elvonult pár napra, és csak a sürgős teendőkkel foglalkozott. Ennek nyomán kialakult egy 30 pontból álló terv, amely tartalmazta egyebek mellett a 10 százalékos létszámleépítést és a 4–5 százalékos bércsökkentést (Árcsökkenés is jöhet – Figyelő, 2009/51–52. szám). Az üzletember szerint ezeknek az intézkedéseknek a bevezetése adta magát. „Ám ha nem lép ki az ember a cégügyek mindennapi gondolati köréből, akkor nem veszi észre, hogy másfelé is lehetne menni” – mondja a távlatosabb elképzelésekkel kapcsolatban.

TARTALÉKOK. Wáberer György három éve néhány munkatársával együtt elhatározta, hogy feljut Afrika legmagasabb hegyére, a Kilimandzsáróra. Ennek jegyében egyikük leszokott a dohányzásról, és mindannyian aktív edzésprogramba kezdtek. Wáberer korábban is napi legalább egy órát kerékpározott, úszott, tornázott vagy síelt, de az egyik csapattag például főiskolás kora óta nem művelt megerőltető sportot.

A társaság tagjai részt vettek a Bükkben és a Mátrában megtartott hegyikerékpáros maratonokon, amelyeken 60–70 kilométert tekertek, miközben 1600 méter szintkülönbséget küzdöttek le. A felkészülés része volt a már említett norvégiai biciklis túra is, ahol megfogalmazódott a fuvarozói üzletág decentralizálásának ötlete. Ez félig-meddig tudat alatt történt, hiszen a kollégák közötti hallgatólagos megállapodás szerint a sportos elvonulás idején nem beszélnek a vállalatról.

Hazatérve aztán az elnök-vezérigazgató előadta, hogy át kell alakítani a fuvarozást. Mindenki véleményére kíváncsi volt, ezért nem állt elő rögtön a saját verziójával. A formálódó koncepciót ezután becsatornázta a céges döntéshozatali rendszerbe. „Mire 30–40 emberen átmegy, valószínűleg jó dolog lesz belőle, amiben érdemes hinni, és mindent megtenni a sikeréért” – jelzi a vállalatvezető, hogy bízik a kollektív bölcsességben.

Az elhatározás nyomán az idén januárban elkezdődött az átalakítás. Az eddigi 5 helyett 17 egységre osztották a fuvarozást végző Waberer’s International mintegy 1700 magyarországi vontatóját, mert úgy tapasztalták, hogy egy vezető legfeljebb 100-at tud mozgatni a kis cégekre jellemző rugalmassággal és emberközpontúsággal. Közben a kereskedelmi tevékenységet centralizálták, biztosítva a nagyvállalati előnyök kiaknázását is.

HEGYRE FEL. Ha a norvégiai túra ilyen horderejű változást indított el, a mintegy 4 ezer alkalmazott talán némi aggodalommal gondol arra, mi mindennel a fejében tért vissza a főnök a Kilimandzsáróról. Wáberer a munkatársai közül Czakó Géza gazdasági vezérigazgató-helyettessel, valamint Illés Tiborral, a társaság jogi képviselőjével és Marján Miklóssal, a cégcsoportba tartozó Budapesti Intermodális Logisztikai Központ (BILK) vezérigazgatójával vágott neki a kéthetes útnak, és velük tartott egy külsős partner is.

A cégvezető a kaland minden részletére aprólékosan felkészült, például éjszakánként házának teraszán sátrazott, a hideghez való alkalmazkodás érdekében. Ennek hasznát is vette, mivel az 5895 méter magas hegyre a legnehezebben járható útvonalon küzdötték fel magukat, amelyet nem szegélyeznek menedékházak. Minden éjszakát sátorban töltöttek a kora februári, hatnapos hegyi szakaszon, közben a trópusi zivatartól a jégesőig sokféle égi áldásban volt részük. Az ötvenes éveiben járó társaságot igencsak igénybe vette a vállalkozás, különösen az utolsó nap, amikor éjfélkor indulva előbb 4600 méterről felkapaszkodtak a csúcsra, majd a 15 órás menet végén 3100 méteren állapodtak meg. Ennyi idő alatt kellett mínusz 10 és plusz 30 fokhoz is alkalmazkodniuk.

Mindez akár egy extrém csapatépítő tréning forgatókönyve is lehetne. Czakó Géza kiemeli, hogy oda kellett figyelniük a másikra, rendszeresen ellenőrizték például egymás vérnyomását és véroxigén-szintjét. Mindez még jobban összekovácsolta őket, noha már 10–15 éve dolgoznak egy cégben. Most már azt is biztosra veheti Wáberer, hogy munkatársai minden határon túl vele tartanak. A hegy meghódításán kívül a tökéletes kikapcsolódás is sikerült, az üzleti ügyekről a hazaúton beszéltek először a két hét alatt.

Bár Wáberer György már korábban kigondolta, hogy a Himalája valamelyik csúcsára is felkapaszkodik, egyelőre örül gyermekkori álma megvalósulásának, és hagyja leülepedni az élményeket. Ezekből később új fejlesztési elképzelések is kisarjadhatnak, közvetlen haszonként viszont máris elkönyvelhető, hogy az utóbbi években több munkatársa is sportosabb életmódra váltott.

Közéjük tartozik Lajkó Ferenc fuvarozási vezérigazgató-helyettes, aki Afrikába ugyan nem utazott el, de korábban részt vett több kerékpáros maratonon. Ő a Kilimandzsáróról visszatérő vezetőtársain a fáradtság mellett a sikerélmény önbizalom-növelő hatását érzékeli. Részben ennek nyomán az eddiginél is merészebb elképzelések fogalmazódnak meg a fuvarozási üzletág idei eredményességéről.

2010./08. szám - február 25. - Váczi István