2010.10.8.,  forrás http://himalajaexpedicio.hu/

2010.10.3.,  forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Az expedíció levonul a hegyről, október 5-én ér Katmanduba

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (5720m, 10.02.)

Sajnos az október elsejére tervezett csúcstámadási próbálkozásnak sem
volt semmi értelme a 7000 méter feletti hóviszonyok miatt. A II-es tábor
7100 méterétől ezúttal sem volt ajánlatos feljebb kísérletezni. Ebben az
időben semmit sem változtak a hóviszonyok és nagy valószínűséggel jó ideig
nem is fognak. A csapat tehát dolgavégezetlenül kényszerült előbb az I-es,
majd ma a felszerelések összeszedése után az 5700 méteren lévő alaptáborba
levonulni, és ezzel feladni a további kísérleteket. Az alaptábor mintegy
35 expedíciójának többsége megkezdte a táborok lebontását és a teljes
levonulást, nem látva értelmet a további próbálkozásnak. Azért elsején
éjszaka egy vakmerő német mászó sikerrel felért a Cho-Oyu csúcsára, de
vele beszélve beigazolódott, hogy rendkívül lavinaveszélyes a hegy felső
része, és neki nagy szerencséje volt a mély hóban.

Erőss Zsoltról csak annyit, hogy kiválóan teljesített a szokatlan, új
helyzetében. Természetesen a régi formáját még nem nyerte vissza teljesen
- ami érthető is -, de a 7100 méteres lehetőséget és vezető mászó
státuszát most is hozta. A síző Wetzl Péter választása volt a legnehezebb,
mert a sível fokozott lavinatevékenységet indíthatott volna el, ezért csak
a II-es táborból próbálkozott az egyes táborig, 6400 méterre, óvatosan
lesízni. Ez sikerült is némi tojástánccal, ereszkedéssel és siklással.

Az erős széllel egy időjárási front érkezik, már ma érezni a hatását.
Legközelebb kb. tíz nap múlva ígérnek csendesebb időszakot, de a felső
régiók hóviszonyán ez nem sokat változtathat. Ezért is hagyja el a hegyet
a legtöbb expedíció. Nagyon bizonytalan a hegy mászási feltétele. Az itt
régóta szolgáló serpák elmondása szerint ilyen helyzetet még nem láttak.
Biztosan lesz néhány eredményes próbálkozás, de azt kivárni sem kis
teljesítmény. Nagyon remélem, több baleset nem lesz az idén.

A mi expedíciónk 4-én levonul a felső alaptáborból. 3-án este megérkeznek
jakok, és ha simán megy minden, 5-én már Katmanduban lehetünk. Három nap
kell a felszerelések elhelyezéséhez, a dolgaink elintézéséhez és várnunk
kell néhány napot, mert a repülőjegyeink 11-ére szólnak, és 12-én érkezünk
Budapestre.

Az élet fintora, hogy egy sorozatosan csúcssikereket produkáló
expedícióval nem jó érzés csúcs nélkül hazamenni, de ez a helyzet alázatra
tanít. Így történt és el kell fogadni. Két ilyen eset történt meg velünk
mostanság, a K2 és a Cho-Oyu. A két véglet. Ez a helyzet is mutatja, hogy
nincsenek könnyű nyolcezresek.

Az érkezés napján, október 12-én sajtótájékoztatót tartunk, melynek helyét
és időpontját a jövő héten véglegesítjük.

2010.10.1., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Nagyon mostohák a körülmények, a magyar csapat nem kockáztat

Kollár Lajos október 1-én, pénteken reggel telefonon elmondta, hogy a
magyar csapatból mindenki jól van, Erőss Zsolt már 7000 felett jár, de
tekintettel a hegyen uralkodó mostoha körülményekre, túl nagy lenne a
kockázata egy csúcstámadásnak, így a mászók összepakolják a magyashegyi
táborokat és levonulnak az alaptáborba.

A szeptember 28-i alaptábori konferencia szerint a Cho Oyu ebben az őszi
szezonban nem mászható, eddig egy kínai- és egy serpacsapatot is elvitt
egy deszkalavina, de halálos áldozatok szerencsére nincsenek. A veszélyek
ellenére pár expedíció még próbálkozik.

Időközben a Klein Dávid - Ács Zoltán páros is feladta a 8013 méter magas
Sisha Pangma megmászását, mert ott is hasonló körülményeket tapasztaltak.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 10.01.):

Mindenki jól van a csapatból, az I-es tábort mindenki elérte, de egyben
el is dőlt: a körülmények miatt elmarad a csúcstámadás. Felesleges
kockázatokat nem vállalunk, a terep nagyon lavinás. Állítólag láttak egy
mászót a csúcs közelében, de ez nem változtat a döntésünkön, mint ahogy az
sem, hogy páran még próbálkoznak a csúccsal. A sors furcsa fintora, hogy
éppen a legnehezebb - K2, 2005 - és a legkönnyebb nyolcezres - Cho Oyu,
2010 - állított elénk áthághatatlan akadályokat, de el kell fogadni, ez
van, lesz legközelebb is.

Biztossá vált, hogy a magyar expedíció tagjai a tervezettnél korábban
hazatérnek. Mécs László már október 6-án elhagyja Katmandut, 7-én
Budapestre érkezik, míg a csapat többi tagja október 11-én száll repülőre,
és másnap, október 12-én érkezik meg Ferihegyre. Ugyanezen a napon tartunk
sajtótájékoztatót is, melynek pontos időpontját és helyét közölni fogjuk.

Kollár október 2-ra ígért újabb tájékoztatást.

2010.09.30.

Két hír:

1. Ma egy japán csapat csúcstámadási kísérlete 7700m-ig jutott. Onnan a visszafordulás mellett döntöttek a rossz hóviszonyok miatt. A japán beszámoló szerint a előretolt alaptábort elhagyó csapatok miatt az ABC szellemvárossá változott.

2. Zsolték nem lesznek egyedül a csúcstámadás során. Várhatóan még a spanyol-argentin csapat próbálkozik a elérni a Cho Oyu legmagasabb pontját.

2010.09.28., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Több expedíció is  csomagol, sőt már el is hagyta az alaptábort.
Folyamatos leköltözések vannak, a teherhordók ürítik ki a hegyet. Ennek
ellenére a magyar csapat holnap reggel elindul az I-es, és délután a II-es
táborba szemrevételezni a helyzetet, esetleges kiskaput találni a
továbbjutásra. A felszereléseket úgyis le kell hozni.  A sízőknek (Mécs
László, Wetzl Péter) megfontolt programot kell kidolgozni. Az eredeti
elképzelés biztosan nem kivitelezhető a lavinaveszélyes hóviszonyok miatt,
tudniillik a sível komoly, újabb lavinaszakaszok indíthatók el! Mindezeket
egybevéve, nagyon kétesélyes a további munka.

2010.09.22., forrás http://himalajaexpedicio.hu/

Rossz az időjárás, egyelőre várakozik a csapat

Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

2010.09.22.

A lavinabaleset miatt sok serpa, aki a köteleket eddig rögzítette, levonult a hegyről, így a felsőbb régiókban nincs fix kötél.Több csapat összefogott, hogy saját serpáik segítségével megoldják ezt a helyzetet.

2010.09.18, forrás http://himalajaexpedicio.hu/

A havazás miatt a magyar csapat pár napig nem indult el további táborok kiépítésére, a kínai expedíció viszont igen. Őket és serpáikat lavina vitte el a Cho Oyun, a mentés folyik.

Ma reggelre kisütött a nap és reményeink szerint egyre távolodik a monszun. Két nappal ezelőtt történt egy baleset a II-es tábor fölött: a kínai csapat előmászói fix köteleket helyeztek el a II-es és a III-as tábor között, mikor egy lavina elsöpörte őket. A hírek szerint senki sem halt meg, de sérültek vannak. A mentés önszerveződéssel folyik.

Sok hó esett az elmúlt négy napban, Mécs, Wetzl, Gál és én az I-es táborba készülünk. Szombat kora délután fölmegyünk és vasárnap reggel jövünk vissza. Erőss, Szlankó, Horváth, és ha Kollmann Andris és Pemba sherpa is rendben lesz, akkor felmennek az I-esen keresztül a II-e táborba, és elhelyezik a sátrakat és némi felszerelést 7200 méteren.

A csapat tervei szerint ez elég kell, hogy legyen akklimatizációs előkészületnek, így a következő fölmenetnél a III. tábor már egy előretolt csúcstámadó tábor lenne 7600 méteren. Ez egy rövidített program, de jó előkészületi állapotban simán kivitelezhető.

A sízők, Wetzl Péter és Mécs László egészen a II-es tábor eléréséig nem viszik a léceket, mert a cél az akklimatizáció. Az utolsó felvonásban, a csúcstámadási szakaszban kerül sor a lécekre.

Az expedíciót előbb elhagyó Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt szeptember 19-én, vasárnap 10:20-kor érkezik meg Budapestre.

Részletek Erőss Zsolt leveléből:

14-én elég lestrapálva érkeztünk vissza az alaptáborba. Négyen voltunk fent az egyesben: Tibi, meg Szlankó bírták a legjobban, nekem sem ment rosszul,.

Az egyesbe felvittünk 2 három személyes sátrat, de sem hólapatátot sem bambuszokat. Ezeket valahogyan "pótolnunk"; kellett, majd legközelebb jobban rögzítjük sátrainkat. Nagyon étvágytalanok voltunk és nem főztünk semmit. Reggeli nélkül indultunk lefele nagyon rossz terepen havazásban.

A lábam viszonylag bírja, nincs különösebb gond. A gyomrom meg a torkom egyre rosszabbul viselte a megpróbáltatást, lefele jövet néha már nagyon gyönge voltam.

Az egyes tábor előtt a törmelékbánya átmegy havasba. Felfelé latyakos volt, de lefele fagyott, meg havazott is.  Elég változatos az időjárás. 14-én eleget havazgatott, 15 reggel felnézve a hegyre 2 nagy lavinanyom látszik, amelyből 1 mintha érintené az útvonalat. Most éppen nem túl jók a viszonyok, mégis egy rakás kínai indult el felfelé. Mi még 16-ot is pihenéssel töltjük, majd 17-én indulhatunk fel 18-án lehetünk a kettesben és 19-én alaptábor. Ez után már jöhet a csúcsmenet.

Az egyes felett a bakancsos lábat kell használnom, még kérdés, hogy bírom. 16-lett és sokat havazik, valószínűleg egy kicsit csúsztatjuk az indulásunkat.

15 délután megérkeztek Mécsék is. Elég jó állapotban, de torokgyulladással, hasmenéssel és egy tönkrement laptoppal. Lajos laptopja teljesen bedöglött, Szlankó kis laptopjával tudunk a műholdassal kommunikálni. A műholdas telefon csak windows xp-vel tud kommunikálni. Az én laptopomon win 7 van. Nálam volt a gépen Ubuntu most Lali gépén az megy cd-ről. Szóval rakás laptopunk van, mégis nehézkes a kommunikáció.

Interjú Kollár Lajossal és Erőss Zsolttal a Kossuth rádióban

Megérkezett az előretolt alaptáborba Mécs László, Gál László és Wetzl Péter

A Tóth Zsolttal már Katmanduban várakozó Kelemen Ferenc csütörtökön
telefonban elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910 méteren
lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel. A
hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a lefelé
tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az előretolt
alaptáborba (5720m), hogy ott csatlakozhassanak az expedíció többi
tagjához.

Ez végül még szerda délután megtörtént, így a csapat most együtt van az
ABC-ben. Sok a hó, a torokfájdalmakat leszámítva mindenki jól van.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (09.16.):

Itt a karácsony! Kitűnő hangulatot varázsolt a monszun vége - sajnos.
Havazik, és nem akar elállni két napja. Közben tegnap délután megérkezett
Mécs Laci,  Gál László és Wetzl Péter síző is, aki - első magyarként -
szeretne lesízni a Cho-Oyu 8201 méter magas csúcsáról. Ebben a
vállalkozásában társául szegődik Mécs Laci is, a "Magyarok a világ
nyolcezresein" expedíciós sorozat egyik alapítója.

Tehát együtt a csapat. Egy nagyon jó hír: Erőss Zsolt a "lábváltás"
ellenére, újra a régi formájában dolgozik. Mint előző híradásunkból
kiderült, áll az expedíció I-es tábora 6400 méteren. Az időjáras javulása,
és egy kis pihenő után  (talán holnapután) indul az egész csapat az I-es
táborba, illetve a II-es tábor felállítása és az akklimatizáció miatt 7200
méterre. Jelenleg a csapat összehangolása és a további tevékenységek
egyeztetése folyik, kitűnő sherpa szakácsunk  közreműködésével.

2010.09.16.

Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt már Katmanduban, Mécs Lászlóék az alaptáborban vannak

A Magyarok a Világ Nyolcezresein 2010-es expedíciójának trekkinges
(magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc, valamint Tóth Zsolt, az Erőss
Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőre megérkezett Katmanduba.
Mindketten jól vannak, a repülőjegyek intézése folyamatban van. Telefonos
beszámolójuk szerint mindketten megjárták a 6000 méteres magasságot.

Kelemen Ferenc elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910
méteren lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel.
A hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a
Katmanduba tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az
előretolt alaptáborba.

Tóth Zsolt visszatérése ellenére a dokumentumfilm forgatása természetesen
folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri
feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen
ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás
is.

2010.09.15.

Kollmann András írja az extrem.hu-n:

 

„Még soha életemben nem éreztem olyan fáradtságot, mint amikor az 1-es táborból lefelé jöttünk... A magasság miatt rosszul aludtam, a terep pedig több volt, mint kellemetlen”

Szeptember 13-án délelőtt indultunk az 5700 méteren lévő  előretolt alaptáborból (Advanced Base Camp – a továbbiakban: ABC) az egyes számú táborba. 
Hétszáz méter szintet kellett legyűrnünk. 
A menetnek két célja volt: szokni a magasságot, illetve felvinni két sátrat, néhány főzőt és több gázpalackot. 

Erőss Zsolt a legtapasztaltabb a csapatban; ő javasolta, hogy minél kevesebb cuccot vigyünk. Szlankó Zoli és Horváth Tibi sátrait vittük tovább – az alkatrészeket szétosztottuk a hátizsákokba. 
Én vittem a legkevesebb terhet – hozzám két gázpalack és egy főző került. 
Persze a teher így sem volt könnyű, mert az oldalamon utazott a kamera és a hangrögzítő felszerelés is. 
A többiek hamar elhúztak, én a lehető leglassabban cammogtam, mert a középső alaptábor (5200 m) megközelítésekor kiütöttem magam.  
Akkor a kamerával szaladgáltam a többiek elé, aztán lemaradtam, majd ismét iszkoltam. 
Másnapra olyan fejfájásom lett, hogy moccanni sem akartam...

Most figyeltem a légzésemre, figyeltem, mennyire lüktet a szívem.  A terep szép volt, de kellemetlen. Kőtörmelékkel fedett gleccseren haladtunk, amelyen az ember megy egy kicsit fölfelé, aztán lefelé, majd ismét fölfelé. A kövek mozognak, ezért figyelni kell minden lépésre. 
A kellemetlenségekért némiképp kárpótolt  a látvány: jégtűkből álló, un. szérakos gleccser jobbra, 7000 m feletti csúcsok szemben, balra pedig a Cho Oyu. 
Csak az utolsó kétszáz méteren volt hó. 
Mire ideértem, rázendített a hóesés, és többé nem láttam semmit a tájból. 
Jó hangulatban értem el a 6400 méteren lévő 1-es tábort, a többiek már egy sátorban kuksoltak. Érkezésemre előbújtak, és felállítottunk egy másik sátrat.

Csaknem hatvan(!) expedíció van a hegyen; az ABC eléggé zsúfolt; a 6400-on lévő táborban mégis könnyen találtunk helyet. Én felvetettem, hogy főzzünk egy levest, ám a többiek leszavaztak, mondván: ez az, amitől rosszul leszünk... Ilyen magasságban ugyanis az ember nehezen emészt, csínján kell bánni az ivással; szóval üres hassal feküdtünk le.

Minden erőmet össze kellett szednem, hogy a sátorállításról képeket forgassak. 
Benn a sátorban Zsolti három mondatban összefoglalta a nap eseményeit, aztán próbáltunk aludni. 
Rémes éjszaka volt, forgolódtam és felszínesen aludtam.
Eleinte fázott a lábam, a pehelykabát módszeres rátekerése picit segített. 
Reggel étlen-szomjan indultunk lefelé, mondván gyorsan leérünk. Hóesésben botladoztunk lefelé a törmeléklejtőn, nem lehetett tudni hogy melyik kő csúszik és melyik nem. 
Lejjebb, ahol engedett a fagy, ott meg sárban tapicskoltunk. 
Amikor a gleccserre értünk, kisütött a nap, fáradtan cammogtam az ABC felé. de az nem nagyon akart közeledni.  Ebédidőre értünk oda. 
Pasang, alaptábori szakácsunk füstölt csülökkel és hagymás tört krumpival várt minket. 
Jobb lett volna valami könnyebb, de ez jutott.

Most két-három napot pihenünk, aztán – ha az idő is úgy akarja – indulunk fel a 7200-on lévő 2-es táborba.

 

2010.09.14.

Áll az I. magashegyi tábor 6400 méteren, a II. tábor felállítása 7200 méter magasan lesz majd. Erőss Zsolt jól veszi az akadályokat, Kollár Lajos, a vállalkozás vezetője szerint nem sok különbség látszik eddigi mozgása és a műlábbal való magashegyi hegymászása között.

A csapat trekkinges (magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc hazaindul, miután sikeresen felment 6000 méterig. Ez volt a sportember eredeti terve is, ő ugyanis nem csúcstámadási céllal tartott az expedícióval.

Rossz hír viszont, hogy Tóth Zsolt, az Erőss Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőrének szervezete nem bírta a magashegyi körülményeket. Nem szabad kockáztatni, így ő is visszafordul és együtt utazik haza Kelemen Ferenccel Budapestre. Már elindultak vissza Katmandu felé.

A dokumentumfilm forgatása természetesen folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás is.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból, 5700 méterről:

Ma lejárt Kelemen Feri trekking-ideje és elindult lefelé két jak kíséretében. Rendkívül jól teljesített, tegnap elérte a tábor fölötti 6000 métert is. Van egy sajnálatos esemény is: Tóth Zsolt operatőr, a forgatócsoport tagja nem tudott megbirkózni a magassággal, az akklimatizációs túrák nem tették meg a megfelelő hatást így meg kellett válnia az expedíciótól. Ma, Kelemen Ferivel együtt ő is elindult lefelé és haza Budapestre. Meg kellett hozni ezt a kényszerű döntést, hogy elkerüljünk egy súlyosabb helyzetet. Sajnos, a Himalájában ezen a magasságon nem jól akklimatizálódó emberek közül kerül ki a legtöbb tragikus végű baleset. A helyzet következményeképpen fellépő tüdő, vagy agyi ödéma, hirtelen halálhoz is vezethet.

Áll az I.-es tábor 6400 méteren, két sátorral. Az Erőss, Szlankó, Horváth*, Kollmann négyes állította föl még tegnap, ott aludtak és ma délelőtt jöttek vissza az előretolt alaptáborba. Várjuk a Mécs, Wetzl, Gál hármast, hogy kiegészüljön a csapat és velük együtt 8 fő marad a létszám. A figyelemre méltó érdekessége az expedíciónak, hogy Erőss Zsolt hogyan teljesít az "új" lábával. Idáig úgy tűnik nincs különbség. Az akklimatizációs túrán is a régi formában mozgott. A másik érdekesség Wetzl Péter kísérlete lehet, a Cho-Oyu csúcsáról való lesízés. Nemzetközi szinten sokan hajtották végre már, de Magyar sikerről idáig nem beszélhetünk.

Két nap pihenő következik és a II.-tábor (7200 m.) kiépítése következik. Sherpáink (szakács, konyhafiú) a régiek, a tavalyi Manaslu expedícióból. Szívesen jöttek velünk, ismerik szokásainkat, rigolyáinkat. Az időjárás nem szeszélyes, délután 3-4 órára befelhősödik és szállingózik a hó. Remélem nem lesz a Manasluhoz hasonló rossz idő. Minden eddigi tapasztalatomat megdöntötte az ittlévő expedíciók létszáma. Egyes források szerint több mint 70 csapat ordítozik és masírozik a hegyen. Tehát most pihenő és várjuk Mécséket!